Nem is olyan régen írtam még a Winampról, ami ott és akkor rabul ejtette a szívem, dobtam is stock HTC Music Playert helyből. A kommentek között javasolta valaki, hogy vessek egy pillantást erre a progira, pár napra rá ki is próbáltam. Vélemény? Hát, elég vegyes. Az audiofil olvasók számára ugyanis simán öt csillag az a négy, de az átlag usereknek könnyen lehet, hogy csak három. A PowerAMP egy rengeteg hasznos, tápos funkcióval megpakolt lejátszó, amit egy rettenetesen túlbonyolított és nagyon nem felhasználó barát felület alá sikerült elrejteni.

A legtápabb funkciót egyértelműen az EQ, az az a hangszínszabályozó jelenti. Az előre beállított minták is nagyon nagyot dobnak a hangzáson, de akár saját magunk is tologathatjuk a csúszkákat. Látszik, hogy leginkább erre lett kihegyezve a program, mert ez a felület ügyes, jól átgondolt, ha valaki csinált már ilyet bármilyen más programban, itt egy percig se fog habozni.

A beállítások menü sok apró csodát rejt, példának okáért egy egész pofás Lockscreen widgetet, továbbá beállítható, hogy mi történjen fülhallgató ki és bedugásakor, szedjen-e le nekünk albumborítót stb. a számokhoz, melyik mappákból játszon zenét, minden, mi szem szájnak ingere.

Az egyik, ami nekem nem tetszett, az az albumborítók úsztatása. Szám váltásánál egy animáció keretében kiúszik a régi borító, és beúszik az új. Sajnos ez kicsit gyengén lett leprogramozva, vagy bugzik, vagy nem tudom, de nekem több szám váltásánál kegyetlen ronda szaggatásokkal próbálta meg a borítókat egymás után dobálni, szóval inkább kikapcsoltam (szerencsére ki lehet).

A másik, amiért egy jó nagy felpofozás járna az interfész készítőjének, azok a menügombok. A menü gombra való tapcsikolás után ugyanis a megszokott fehér alapon szürke ikonos dolog helyett nyolc miniatűr gombot kapunk, amik ugyan passzolnak a PowerAmp designjába, de buszon például kifejezetten embertpróbáló feladat eltalálni őket. Ez egyébként az egész kezelőfelületre, és a beállítások menüre is igaz: bonyolult, bonyolult, bonyolult, logikátlanul van felépítve, és nagyon nem esik kézre a használata, pedig már egy hete ezt nyúzom.

Abszolút idegesítő például, hogy a más legjátszókban megszokott "megnyomom a balra nyilat, visszaugrok a szám elejére" itt még választható szinten se került be, ezt nem tudja program, törődj bele. 

Végszó: ahogy fent is írtam, akinek mindene a hangzás, annak jó választás a PowerAMP, de aki többre értékeli a kézre eső használatot, az messze kerülje el a programot, neki a Winamp lesz a jó barátja.