Where is your God now?

szerk.: az ázsiai forma komolyan úgy mondja az androidot, hogy ando-roid?

Július végén jön a Gingerbread OTA update a HTC Desire készülékekre, most már tényleg. Őszintén? Szerintem aki még gyári OS-t használ, az biztos örül neki, de sokkal jobban örültek volna, ha nincs ez a "zavarosban halászó" próbálkozás, amit teljes PR-lebőgés kísért az internet minden szegletében. Így egy kicsit olyan furcsa szájízzel vesszük tudomásul a jó hírt.

Ha még nem találkoztál a Picplz nevű appal, de szeretnél valami Instagram-pótlékot android ízesítéssel, akkor a Molome a legjobb választás. Ha lenne eszem, akkor ezzel a mondattal le is zárnám a kritikát, QR kód a végére, adios. De úgy érzem, dukál némi magyarázat az értékelés mellé.

A Molome képes volt többé-kevésbé jól lenyúlni az Instagram legjobb tulajdonságait: kocka alakú fotók, jópofa LOMO effektek... És emellé valami csoda folytán még sikerült egy pofátlanul aktív felhasználóbázist is összehozni. Ha elég szívecskét szerzel össze valamelyik képedre, akkor az kikerül a "Popular" falra... Mondom, tiszta Instagram klón.

Igazából van pár apró dolog amin elvérzik kb. fél csillag: a kissé rondácska kezelőfelület. Aminek tényleg csak az a baja, hogy ronda, mert amúgy gyors, kézre áll, és minden teljesen egyértelmű. Nem úgy ronda, hogy magasról tettek a fejlesztésre. Hanem úgy, hogy látszik, ezzel valaki sokat dolgozott, csak hát... És persze az, hogy hiába szívecskézel le egy képet, (lavolsz? lájkolsz?), az tényleg csak annyit jelent, hogy nyomtál rá egy pluszt. Ugyanis sehol nem tudod visszanézni, hogy mit szíveztél le, ami böszme nagy feature-hiány egy ilyen funkciónál.

És amin a másik fél csillag elúszik: a webes felület Mátyás király stílusban készült el. Nem igazságos, hanem van is, meg nem is. A PC-ről közvetlenül kettő, azaz kettő dolgot tudsz megtenni: megnézni a saját fotóid, és rápislantani a Popular képekre. Nem tudsz feltölteni a gépről, amit még meg lehetne bocsátani, ha legalább az általad követett emberek új fényképeit meg tudnád nézni egy streambe kigyűjtve, de nem. Mert amúgy rá tudsz menni a profiljukra, és ott tudsz szívezni, kommentelni... De ki a fene fog egyesével leklikkelgetni 10-15 embert, pláne mondjuk harmincat? Senki. Mi a fenéért nem lehetett akkor csinálni egy photo streamet? Az meg már csak hab a tortára, hogy social network téren az app twittert és facebookot támogat, tumblrt nem.

Ami bődületes plusz a Molome mellett, az a közösség. Picplzen elég kevés friss képet látok, pedig ott követek kemény 61 embert. Ez a 61 ember napi 2-3, jobb esetben 4-5 képet jelent. Molomén a 9 követett ember termel átlag 3-4-5, néha 7-8 képet egy nap, pedig csak magyarokat követtem be. Itt tényleg húzóerő lehet a közösség: potyognak a szívecskék, kommentek, mindenféle jelvények. Erre külön rájátszik, hogy a mobil interfész mocskosul gyors, és mint fent írtam, könnyen kezelhető.

Verdikt: igazából a hibáknak szenteltem a bejegyzés nagyobb részét, de a webes felület visszássága meg a tumblr támogatás hiánya csak a rutinos picplz felhasználók szemét fogja nagyon szúrni. Sőt, megkockáztatom, hogy a lájk-kezelés is. Érdemes adni neki egy esélyt, könnyen bele lehet szeretni. Ha valaki kipróbálja, én deino néven nyomom, nyugodt lélekkel tessék hozzáadni. Ha a fenti apró, buta hibákat kijavítják, lazán 5 csillagos alkalmazássá növi ki magát.

Mi a fene ez, merül fel bennetek a kellően jogos kérdés? Nem, nem a legújabb netes mém, és nem is Fluor Tomi legújabb próbálkozása a külföldi közönség mizu-gyarmattá tételére... Hanem a Youtube új, egyelőre kísérleti jelleggel kipróbálható felülete, ami brutális méretű dizájn-szteroid átszabást kapott.

Hogy jobb lett, vagy rosszabb, azt majd mindenki eldönti magának, de az irány itt is egyértelmű: a Google minden oldalába gőzerővel, két kézzel tuszkolja bele a webkettőt. Ez pedig egyre több esetben nem csak a funkcionalitásban, hanem a designban is keményen megmutatkozik.

A kereső és a mindenféle gombok nagyon szexi, szürkés-fehéres, gradientes designt kaptak, ami - minő véletlen! - pont harmonizál az egész Google+ designnal, meg nem mellesleg az új Gmail skinnel is. Mondom, az irány egyértelmű, kezdhetjük félteni a Google Docs, a Picasa és a Blogspot viszonylag nosztalgikus rondaságát.

Apropó Picasa és Blogspot. Ha netán eddig nem jegyezted meg ezt a két nevet, akkor már ne is próbálkozz. A Google a nagy webkettő csatában ugyanis keményen rebrandeli mindkettőt, Google Photos és Google Blogs néven fognak futni a jövőben. Ahhoz meg nem kell nagy jóstehetségnek lenni, hogy az új név mellé új design is jár majd...

Nagyon jön a Google+, most már nem csak olyan egyértelmű helyeken, mint a Google, Gmail, stb. oldalak fejléce jelenik meg a dolog, hanem az ilyen design váltások is azt jelzik, hogy a keresőóriás felkészült a következő menetre: mindent meg fognak tenni, hogy ne kerülhesd ki a Google+ mindennapi használatát. És valljuk be, ha még van is valahol ellenálló, nekik is egyre kevésbé akaródzik tiltakozni...

A Google sunyi, alattomos módon eltitkolta az androidos G+ app egyik totál nerd-boner funkcióját, az NFC támogatást. A fenti homályos és felettébb ocsmány minőségű videóban a felvétel készítője egy NFC chippel és egy Nexus S telefonnal demonstrálja a Google+ app eme jól eltitkolt funkcióját.

Szóval, mi kellene ahhoz, hogy ezt kipróbálhassátok? Egy darab Nexus S, továbbá egy darab már aktivált fiók a Google+ beta field test nevű social media forradalomban. Ja, meg egy NFC chip. Én a középsővel rendelkezem csak (őszinte sajnálatomra), így a közelebbi ismerkedés elmarad.

Viszont nem tudok nem elmerengeni azon, mi mindenre lehetne használni ezt a kombót: koncerteken, geek partykon egy érintés után egyből száll az üzenet az éteren át a kiválasztott Google+ ismerősöknek: itt és itt vagyok, helló! A telefont hozzádörgölöd egy chiphez, és máris benne vagy egy olyan Huddleben, ami mondjuk kifejezetten kütyübuziknak való témákkal foglalkozik. Besurransz a sm.mag egy éves bulijára, és egy laza csuklómozdulattal pluszozod a G+ pédzsüket. Hatalmas potenciál van az NFC-ben, bár itt lenne már...

800 MHz, 1000, egymagos, kétmagos, négymagos? 512 RAM, egy giga, két giga, hol a határ? Bődületes tempóban nyomul az okostelefon ipar hardware téren, és ezt a szegmenst nagy mértékben az android telefonok nyomják előre. De kérdés, hogy meddig fog még tartani ez a bumm? Előbb vagy utóbb le kell lassuljon a fejlődés... ugye?

Kérdés: jó-e a hardware bumm a kedves vevőnek? Nem feltétlenül. A hardware fejlődést elsősorban ugyanis jelenleg a pénztárca bánja. Megveszed a piacvezető modellt, ami most mondjuk egy Galaxy S II, netán egy LG Optimus 2X. Dualcore pipa, böszme sok RAM pipa, sokmegapixeles kamera pipa, létező legnagyobb felbontású kijelző pipa. Meddig lesz csúcsmodell? Egy évet? Másfelet? Az nVidia már most rá van feszülve a quad-core mobil processzorokra. NFC van benne? Nincs? Szopó, mert a Google már most rá van feszülve az NFC-s fizetésre, meg úgy alle zusammen az életünk minden terébe tolnák be két kézzel az NFC-t, mert az jó nekünk, de nagyon.

Megveszed az adott pillanatban elérhető legjobb telefont, és előfordulhat, hogy egy hónapra rá egy másik gyártó már bejelenti az XY következő csodafónt, csak hogy egy-két dologban überelhesse az előzőt. És bizony az Apple is be lett rántva a hardware fegyverkezési versenybe: ahogy a nagyfelbontású képernyővel, kamerával, LED vakuval meg egyre gyorsabb procival érkező android telefonok elkezdtek gátlástalan mértékben piacot hódítani, egyből brutális hardware ugrást dobtak az almások is: retina display, még egy marék RAM, gigásproci, vaku, vaku, vaku, sokmegapixeles kamera, meg amit akartok.

Pedig azelőtt az volt az Apple filozófia meg az irányzat, hogy nem számít a hardware, amíg a user experience a toppon van. Nem is nagyon fejlesztették a telefonok alatt a vasat olyan hatalmas mértékben. Épp csak egy picit mindig, hogy azért legyen benne újdonság. De a droid-bumm miatt muszáj volt nekik, onnan kezdve nem tehették meg, hogy kidobnak még egy, csak minimálisan csinosított hardware konfigot. Valószínűleg a következő modell már náluk is NFC képes lesz, és szinte tuti, hogy dual-core. Mert ha évente csak egy telefont adnak ki, akkor egész egyszerűen nem tehetik meg, hogy a legújabb iPhone ne dual-core legyen.

Hol van a plafon? A quad-core? Eggyel utána? Kettővel? Esetleg sehol? Tényleg előfordulhat az, hogy a mobil processzorok beérik 2-3-4 éven belül a PC-s társaikat? Csak vakarja a fejét az ember, ha válaszolni kellene. Jó ez nekünk? Hát, ha mindenképp csúcsmodellt akarsz venni, akkor nem annyira. Viszont az alsó kategóriában vásárlóknak kifejezetten jót tesz a fegyverkezési verseny, ugyanis egyre olcsóbban vehetnek hardware szempontból egyre jobb modelleket.

Érzésem szerint a jóárasított okostelefonok szintén mocskos nagy bummnak néznek elébe, de a nagy gyártók erre a piacra mégis alig mennek rá. Európában talán egyedül a Samsung az, aki némelyik Galaxy modellel az alsó árkategóriára is rámozdul, de ők se túl aktívan. Közben a ZTE meg a Huwaei kezd egyre inkább nevet szerezni magának. Előbbi lassan, de biztosan építi magának a távol-kelet Nokiája imidzset. Előbb-utóbb eljutnak arra a szintre, amikor már el fog gondolkozni azon többség, hogy kell-e nekem a dual/quad-core? A dzsunkadroid telefonok most kezdik majd elérni a HTC Desire szintet - nevetségesen alacsony árak mellett. Érdekes egy verseny lesz még ebből.