Bejövős a minimal, a szöveg Windows Phone 7 utánérzésű, de attól még szép. Homescreen nyáladzás rovatunkat olvasták.

A (mérsékelten) sikeres Galaxy Tab utódja ránézésre meg fog dönteni jópár eladási rekordot. A Samsung nem gatyázott, Tegra 2, letisztult design és persze a legújabb android, a Honeycomb. Márciusi iPad killer? Majd meglátjuk.

A termék hivatalos megnevezése Samsung Galaxy Tab 10.1, a kijelző mérete után. Elvileg Márciusban jelenik majd meg, fogyasztói ár ismeretlen. Azt kell mondjam, a Samsung nem aprózza el a dolgokat. Még meg se száradt a digitális tinta a Samsung Galaxy S2 cikken, én meg már itt kapargatom az állam ezen a videón. Ahhoz képest, hogy mennyire nem voltam megelégedve a Galaxy S2-vel, itt most durván megleptek. A Tegra 2 jó döntés volt, az ezüst-fekete design sokkal jobban tetszik, mint a Motorola Xoom feketesége, peidg azért ha ránézel a gépre, az első, ami eszedbe jut, azaz iPad. A hátán a bazinagy Samsung emblémát nem tudom eldönteni, hogy szeressem, vagy utáljam.

És hát az ultimate jóhír: Viszlát Touchwiz, és kössz a halakat! Úgy tűnik, a táblapiacon mindenkinek helyrebillent a pici agya, a Motorola Xoom után az új Galaxy Tab 10.1 is szűz, érintetlen, gyári android 3.0-val érkezik majd. Vigyorogtok ti is?

Ami kicsit meglepett, hogy nincs USB port, se HDMI. Fura, hogy ezt lehagyták, de talán a vékonyság miatt már nem sikerült beletunkolni a szerkezetbe. Őszintén szólva ez talán a legnagyobb fekete pont, ugyanis ha már megveszel egy ilyen gépet, akkor jó lenne, ha szükség esetén bele tudnál gyűrni egy USB kulcsot, USB vincsit, urambocsá egy laza csuklómozdulattal rá tudnád kötni a gépet a tévére... Érthetetlen. Az iPadet is ezért szidták a legtöbben, úgy tűnik a Samsung nem akart, vagy nem mert túl merész lenni.

A 8 megapixeles hátsó kamera mellé kapott egy két megapixeles kamerát középen, videóchatre tökéletes lesz. A 10.1 hüvelykes képernyő felbontása 1280x800-lesz, tehát gyakorlatilag laptop méret. Viszont sajnálatos módon nem SAMOLED, de még csak nem is AMOLED, hanem egy sima TFT a kijelző. A Tegra 2-nek hála az 1080p is menni fog neki, csak tudnám minek, ha HDMI kimenet nincs, ekkora kijelzőre meg a 720p bőven elég lenne. Bár gondolom a Samsung szépen a csomag részeként fog hozzá adni egy micro USB-s HDMI átalakítót, de valahogy az azért nem ugyanaz, na.

Íme, megjött, megérkezett: a Mobile World Congressen bemutatták a Samsung Galaxy S2-őt. Vajon képes lesz-e megismételni az elődje sikereit?

A lényeg a lényeg: dual-core, de nem Tegra 2 (bár a videóban azt mondják, de közben már helyesbítettek), ahogy azt sejtetni lehetett, a nyolc megapixeles kamerát is lehetett tudni igazából, LED vakuval, mindennel. 1080p-ben vesz fel, mondjuk a framerate nem hangzik el, de még így is szép. Design téren baromira máshogy néz ki, mint az elődje, viszont nem hasonlít annyira az iPhone 4-re, mint az a promó kép alapján hittem.

Vékonynak vékony, méghozzá marhára. Belegyömöszöltek valahogy egy 1600 mAh teljesítményű akksit, mondjuk a 4.3-as kijelzőhöz kell is annyi. A videót készítő forma egyébként el van ájulva a képernyőtől, csak ugye a felvételhez minimumra kellett vegyék a fényerőt a telefonon, szóval ebbből nagyon sokat nem fogtok látni. Super AMOLED+ a technológia neve, akármit is jelentsen.

A szoftver android 2.3 (Gingerbread), szokás szerint ráadta a Samsung a Touchwiz gúnyát. Akinek eddig bejött az most is szeretni fogja, az újításokkal meg talán sikerül meghódítania az eddig kételkedők szívét is. Nekem még mindig nem tetszik, de ez magánügy. Kicsit szaggatott pár helyen, meg a widgetek se voltak még mind telepítve, persze a videóban is elmondják, hogy ez még csak egy gyártás előtti darab, szóval a szoftver nyilván nem 100%-os készültségű.

Kinek mennyire jött be? Szerintem kicsit unalmas lett, valahogy nem érzem azt a vegyélmeg bizsergést a telefonból, amit mondjuk egy Motorla Droid X vagy egy Atrix 4G, netán egy Sony Ericsson Xperia Arc videó eddig kiváltott belőlem. Nem tűnik különösen szépnek, nem tűnik különösen okosnak, ráadásul a Samsung saját chipet küld csatába a Tegra 2 ellen, annak meg nem sok hír van a teljesítményéről, ergo bizonytalan döntés. Plusz a hírek szerint HDMI out se lesz rajta, csak a micro USB porton keresztül mehet a banzáj, átalakítóval. De mondjuk a Samsung már akkor elégedetten dőlne hátra szerintem, ha csak annyi fogyna belőle, Galaxy S1-ből, amit méltán könyvelhetnek el az android egyik sikertelefonjának.

"WhathaveIdone?"

Az érzés, amikor hazafelé sétálva a zenelejátszó indítása után áthasít az agyadon az emlék, amikor a tegnapi buli előtt gondosan letörlöd az összes zenét az SD kártyáról, hogy mindenképp legyen hely a fényképeknek, aztán másnap reggel persze semmit nem másoltál vissza.

"Fuckyeah2011!"

Az érzés, amikor két másodperccel később rájössz, hogy tulajdonképpen csak egyetlen számra van szükséged hazáig, ez pedig az AC/DC - Thunderstruck című remeke. Dropbox, keresés, kis pötyögés. Nem egészen 47 másodperccel a teljes "pánik" után már dübörögnek is a dobok, te pedig megnyugodva sétálsz tovább a most már sokkal simogatóbb sötétben. I was caught, in the middle of a railroad track...

Nincs más hátra, kölcsön kell vegyem Plastik Józsi bejáratott szövegét:

Uraim, egy fantasztikus korban élünk!

Úgy érzem, hogy emellett nem mehetek el szó nélkül: a norvégoknak annyira jól megy, hogy nem holmi béka, esetleg közönséges egér került bele gyártás során az élelmiszerbe, hanem androidos telefon. Bizony, nem csalás, nem ámítás: egy (vaj)fehér HTC Tatoo repült bele valahogy a gyártás során a csomagba. Én azt várom, hogy hozzánk mikor jön majd az ötszáz grammos Delma HTC Desire HD-vel. Azért a tulajt gondolom meglepte kicsit a zöld robottal fűszerzett kennivaló. Kíváncsi lennék, vajon bekapcsolt-e a telefon ennyi megrázkódtatás után.

updét: nem vaj, margarin. Szerintem mindegy, és mellesleg annak is ronda.

Aki olvasgatja néha a blogot, annak nem különösebb titok, hogy egy HTC Desire tulaja vagyok már egészen rég óta. Anno a vásárlás előtti nagy dilemma nálam nem az iPhone vs. android volt, hanem a Desire vs. Nexus One. Elég sokat agyaltam rajta, és végül a fizikai gombok + a Sense UI hatására a Desire mellett döntöttem.

Azóta a Sense UI már persze a múlté, a Desire először csak egy apró, óvatos rootot kapott, aztán egy szép napon alátoltam egy MIUI-AU ROMot, és többet nem is igazán néztem vissza. Azóta egyébként meglepően sokat szórakozom a custom ROMokkal, kipróbáltam a Gingerbread alapú fejlesztéseket is, pofásak (a screen on/off animáció beszarás. Tök apró dolog, de nekem nagyon bejött!), de tényleges használatra még alkalmatlanok szerintem, majd ha a Nexus One kap rendes OTA Gingerbreadet, akkor gondolom sokat fog javulni a teljesítményük.

Kicsit elkalandoztam mindenfelé, szóval. A poszt apropója, hogy ma szembejött velem egy Nexus One a buszon. Konkrétan mellettem állt a srác, az én kezemben a Desire, az övében a Nexus, és kicsit olyan furcsa érzés lengte át az egész utazást. Kicsit olyan volt, mintha egy rég látott ikertestvér ülne le mellém teljesen váratlanul. Sőt, inkább mintha a Nexus a Desire nővére lenne, és egyszerűen tudná, hogy én inkább a fiatalabb hugicát választottam. Éreztem valami furcsa kapcsolatszerű valamit, ami annak fényében különösen vicces, hogy álltam már máskor, máshol Desire tulajok mellett is a buszon, vonaton, metrón, és egy gyors félmosolyon kívül abszolút semmi reakciót nem váltott ki belőlem a dolog. Néha még annyit se.

Úgy tűnik,  van valami a Nexus One-ban, ami még mindig meg tud érinteni kicsit. Talán a design, talán a név, talán jelenség. De az is lehet, hogy mindhárom egyszerre.