12 percnyi tömör gyönyör a Samsung új, Honeycomb alapú zászlóshajójával. Minden teszter álma, igaz? Na, az Android HD nevű oldalnál ez nem csak álom, mert sikerült szerezniük tesztelésre egyet az új Galaxy Tabból. És ha már így tettek, egy natúr cikk helyett inkább csináltak egy böszme nagy videót, ami elvileg azt mutatja be, mi mindent csinálnak a Tabbal egy nap alatt.

A Quickpic egy bődületesen egyszerű app, gyakorlatilag egy alternatív galériakezelő mütyür. Azért jó, mert egyrészről kicsi, mint a bors, másrészről pedig van olyan erős is: villámgyors, még sok kép esetén is. Nincs túlbonyolítva, teszi a dolgát, én speciel jobban szeretem, mint a gyári képkezelőt. Régebbi telefonokon pláne jól jöhet, mert sokkal gyorsabban dolgozik, mint a stock app (plusz nem ehhez nem kell aktívan futnia a háttérben, tehát nem "csal"). Az első indítás egy kicsit lassú szokott lenni, ilyenkor beindexeli az összes képet, de ha végzett, utána már villámgyors :)

Ez rövid lett, de többet tényleg nem igazán tudok írni róla, tessék kipróbálni, és megnézni a saját szemetekkel.

A tegnapi nap folyamán immár harmadszor került megrendezésre a Telenor nagysikerű Android Workshopja, amire ezúttal is ellátogattunk, és mint mindig, most is remekül éreztük magunkat. Azt kellett megállapítsuk, hogy egyre többen és többen vagyunk, legalábbis most nagyon úgy tűnt, hogy megint kissé kinőtte a helyet a rendezvény.

Az eddigiekhez hasonlóan most is egy kis előadással nyittottunk, de ezúttal nem magáról az androidról, hanem androidot használó hírességekről volt szó. Kiderült például, hogy Fábry Sándor egy HTC Desire-t használ netezésre, de telefonáláshoz még mindig a Nokiára esküszik, vagy hogy Béres Alexandra az SMS-ezés megszállottja.

Az élménybeszámolók után volt némi ajándékozás, pusztán a kedvenc alkalmazásunkról kellett pár szót mondani a színpadon. Illetve kellett volna, mivel a lelkesedés hamar a tetőfokára hágott, és egy-kettő elfogytak az ajándékok. Ezután elkezdődtek a workshopok, ahol mi (ismét) bizalmat szavaztunk az LG képviselőjének, és még véletlenül sem az Optimus 2X iránt parázsló lánggal lobogó plátói szerelmünk miatt ültünk be erre a workshopra.

Az előző workshop alkalmával már volt időnk megtaperolni az LG új kétmagos zászlóshajóját, ha valaki lemaradt volna róla, tömörem megfogalmaznám: brutálisan jó. Sőt, talán leegyszerűsíteném csak annyira, hogy brutális. Eszméletlen, hogy a Tegra 2 milyen embertelen mennyiségű krafot tartalmaz. Amikor a képen látható tévén megjelent a telefonon elindított Samurai Vengeance II, konkrétan sokkolt, hogy a grafika teljesen olyan, mintha egy xbox/playstation 2 játékot látnék. Brutális. Hihetetlen. Embertelen. A megjelenés most már tényleg itt van a nyakunkon, de konkrét dátumot még mindig nem sikerült kicsalogatni egyik jelenlevő LG munkatársból sem :)

Még a workshop tényleges kezdete előtt nekiálltunk körbejárni a placcot, ugyanis az előadásokon mellett több gyártó is képviseltette magát standokkal. A múltkor ebből még kevesebb volt, de most az LG, a HTC, a ZTE, a Sony Ericcson és a Red Bull Mobile is hozott taperolható készülékeket. Hirtelen nem is tudom, kinek kéne kiosztani a "Show legjobbja" címet, a ZTE ugyanis két tabot (ZTE Light) is bele helyezett a tömeg érdeklődő tenyerébe, és azt kell mondjam, meglepően kellemeset csalódtam a gépben. Anno az android 2.1 és a kapacitív képernyő hiánya miatt nem igazán értettem, mihez akarnak kezdeni ezzel, de így szemtől szembe bizony egész impresszív és szerethető volt a gép. Kellemes volt a kialakítás és a súly is, a képernyő kellően gyorsan reagált (bár a multitouchról le kell mondani ugye), sehol nem éreztem különösebb gondot. Azt kell mondjam, nagyon jól összerakott kis gép.

Az LG standja volt a másik, ahol marokszámra téptük a hajunkat, ugyanis az Optimus 2X mellett (ami még mindig egy pillanat alatt rabul ejtette a szívünket) meg lehetett taperolni az LG új 3D-s telefonját is. Ez mondjuk fura jószág, addig nem nagyon értettem, hogy mire jó, amíg csak aresius kezéből kukucskált rám a gép, aztán amikor kézbe vettem én is, hirtelen összeállt a kép, és nagyon bejött. Kérdés, hogy meg tudnám-e szokni hosszútávon. De a 3D mindenesetre nagyon jópofa gimmick, és a telefon enélkül is elég erősnek néz ki, szóval meglátjuk, mi lesz belőle.

Annyi mindent írnék még, de egy szónak is száz a vége: nagyon jól sikerült rendezvény volt, nagyon örültünk, hogy ott lehettünk, és nagyon-nagyon nagy pacsi a Telenornak, amiért összehozták ezt az egészet, teljesen profi volt a rendezvény, minden szinten. (Külön pirospont a háttérben kétszer is felcsendülő AC/DC számért!) És nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, hogy ha ráér, látogasson el egy ilyen workshopra, mert biztos jól fogja érezni magát.

A képekért pedig @dude75-nek tartozunk hálás köszönettel :)

Ha a sors és a technika gonosz ördöge nem dönt másképp, akkor mi már javában ott vagyunk a harmadik Telenor Android Workshopon, ti pedig épp ezt a posztot olvassátok. (Ahol terveim szerint szerepelni fog egy tweetfal.)

Ma este ismét Telenor Android Workshop, úgyhogy ezen apropóból beteszem ide hangulatfokozónak az előző workshopon készült videót. Amiben nem mellesleg többször is kiszúrtam magam, aresius kollégát, de még az überfotogén drobee-t is, nem beszélve a Desire-ről, amit valamiért nagyon szerettek videózni és fényképezni is, fura.

Ja igen, szóval a lényeg. Telenor Android Workshop, a harmadik. Ha esetleg valaki szeretne előtte / közben összefutni velünk, dobjon legalább egy kommentet, hogy legyen tippünk róla, kit keressünk :) Este livetweet várható, ami a tervek szerint a blogon is megjelenik emészthető formában. Píszaut, Deino voltam, megyek tweetfalat bütykölni.

Először is köszönjük a Telenornak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta jelen tesztünk alanyát, még menni sem kellett érte, mert házhoz is hozták. Másodszor pedig (a cikk végén részletezem, hogy miért), a félig-meddig tartós tesztet nem én végeztem, hanem Jittike kolléganő, szóval most az ő élményeiről olvashattok.

Amikor a futártól megkaparintottuk, akkor a doboz alapján nem gondoltam, hogy mekkora is lesz. Persze már képen láttam a kütyüt, de a doboz meglepően kicsi az előző telefonjaim csomagolásához képest. A kibontás gyorsan lezajlott és előbukkant a telefon. Az első gondolatom (némi cenzúrázás után) az volt, hogy “hát... ez nagy... mármint NAGY”. Rögtön le is cserélhettem volna a dohányzóasztalt a HTC-re, mert kb. egy súlycsoportban mozognak. A másik első megfigyelés pedig a súlya. Nem elég, hogy nagy, de nehéz is. Húzta lefelé a kezemet rendesen. Mármint, jelenleg egy Samsung Jet boldog(?) tulajdonosa vagyok, ami klassz, meg minden, de a Desire HD mellett egy játéktelefonnak tűnik. Súlyra kb. fele, méretileg pedig az egész teló kisebb, mint a HTC kijelzője.

A bekapcsolás pikk-pakk megvolt, az külön tetszik, hogy be lehet állítani, hogy csak hibernálja magát, így nagyon gyorsan feláll a rendszer. Majd megpillantottam a HTC Sense kecses vonalait és már meg is vett kilóra. Ez volt az első android-élményem. A Samsung TouchWiz felülete sem rossz, csak hát szegénykém kicsit buta.

Alapból kapunk ugye 4 ikont és egy óra-widgetet. Nem volt fél perc se, mire már teljesen át sikerült rendeznem az egész homescreent, szépen sikerült berendezkedni erre a rövid időre. Eszméletlen logikusan van megcsinálva a dolog. Ha nem láttam volna már ilyet, akkor is elég gyorsan rákaptam volna az ízére. Amit viszont még így 2 hét után sem sikerült megszoknom az a beállítások helye. Valahogy nem áll kézre a menü gombról elérni, az alkalmazások között meg mindig máshol van. A tuti mobilnet-WiFi kapcsolgatós megoldást az egyik widget hozta, abba azóta is szerelmes vagyok. Nem kell beletúrni a beállításokba, elég kitenni az egyik screenre az okosságot, és máris lehet variálni, hogy épp melyik adatkapcsolatra van szükség. Amúgy az androidban csak egy eszméletlen nagy hiányosságot fedeztem fel, amit csak a market feltúrása után sikerült orvosolnom, nem tudom, miért nincs benne alapból. Ez pedig a hívásnál fordul elő. Elkezdtem berendezkedni ugye, gmail acc, fb, twitter, aztán a kontaktok... És igen, a kontaktok. Ha kotorászok közöttük és nem figyelek egy pillanatra, akkor nagyon egyszerűen hívást lehet indítani. Call confirm, erről már Deino is írt, még valamikor a kezdetekkor.

Na, most kicsit a külsőségekről, mert az elején elintéztem annyival, hogy NAGY. Szóval akkor, hol is kezdjem? Ott, hogy NAGY! És ezt nem csak azért mondom, mert kisebb telefonokhoz vagyok szokva. Lányként alapból kisebb kézzel rendelkezem, mint a férfiak, de Deino szerint még a lányokhoz mérten is kisebb praclim van. Na ehhez adjuk hozzá a Desire HD-t, és máris kész a súlyzó. Így 2 hét után már a súlyt és a méretet nagyjából sikerült megszokni, de azt szerintem le kell szögeznem, hogy ez kötve hiszem, hogy a női célközönségnek készült volna. Találunk a cuccon 2 gombot, egyik a tetején a bekapcsoló, a másik az oldalán a hangerő gombja. Na már most, alap telefonfogási kéztartásnál nem érem el a tetején lévő gombot. Fogást kell váltani az eszközön, ami annyira nem szimpatikus, főleg, ha gyorsan kell csinálni valamit.

Amennyiben sikerült abszolválni a műveletet, az után már a kapacitív kijelző csodájával találjuk szembe magunkat. Deino rinyált egy sort, hogy mennyivel fakóbbak a színek a Desire HD-n, mint a sima Desire esetében, de számomra nem volt zavaró. Főleg, hogy mivel hóesésben és szikrázó napsütésben is volt szerencsém tapasztalni, olyan 40% fényerőnél még napszemüvegben is tökéletesen olvasható kijelzőt kapunk. Az elején kicsit tartottam attól, hogy nincsenek fizikai gombok a fentebb említetteken kívül, de így a tesztidőszak végére már nem is hiányzik. Valahogy az érintőgombok nem sugároznak biztonságérzetet. Pl, ha van fizikai hívásindítás gomb, akkor tudom, hogy ha arra rátenyerelek, akkor tuti történik valami. Hát itt ugye ez kimarad, de mondom, már fel sem tűnik, hogy csak oda kell érinteni az ujjaimat, nem pedig nyomkodni. A borítás fogása nagyon kellemes, masszív, annál a kevés illesztésnél, ami van, remekül megoldották a dolgot. Nincs nyekergés, meg ilyesmi, ha szorosabban rámarkol az ember a készülékre.

Annak ellenére, hogy ekkora hatalmas kijelzőt kapunk, a billentyűzet angol, szóval elviekben kisebb helyet foglal, mint a magyar, és a kezem is kicsi, mégis... álló helyzetben rengetegszer sikerült félrenyomnom és lassan is ment az írkálás. Ellenben vízszintesen tartva már remek élmény volt, nagy gombok, meg minden, szóval helyesírási javulást és sebességnövekedést is sikerült elérni. Leszámítva, amikor nem figyeltem, és az automata szövegkiegészítés kiszúrt a terveimmel. Születtek érdekes üzenetek párszor :)

Azt hiszem, elérkeztem a telefon legnagyobb pozitívumához, ami véleményem szerint a legnagyobb negatívuma is. A kijelző. Ahogy már említettem, a telefon nagy... ezáltal elkerülhetetlen, hogy a kijelző is. 4,3” esetén a fogyasztása jelentős. Ha nem csináltam semmit kb egész nap a telóval, csak néha ránéztem a gmail-re, vagy a twitterre, akkor is a kijelző vitte el az akksi ~60%-át, ezzel a 2 hetes töltés nélküli rekordot megdöntve 1 nap 17 órával. Amikor pedig nyúztam folyamatosan (kb reggel 8-tól du. 1 körüli egyetemen töltött hasznos idő alatt), akkor már délután 5 körül újra konnektorral kellett pároztatni az eszközt. Nem ehhez vagyok szokva. Mert az oké, hogy egy ekkora kijelző tökéletes a netet böngészni, meg a játékok is nagyon szépen néznek ki... De ha pl. olyan napom van, hogy reggel elmegyek egyetemre és onnan nem haza megyek, hanem ilyen-olyan programom van, közben telózok össze-vissza, és még véletlen sem telepedek le közben egy konnektor mellett, akkor az esti buliból már más telefonjáról kell hívni a taxit.

Ja, még a kamera maradt ki itt a nagy izgalmak között. 8 megapixeles okosság van benne, csináltam pár képet, és azt kell mondanom, hogy jó. Voltunk éjszaka dunaparti fényeket elkapni, azok is ugyanolyan szépek lettek, mint amit világosban sikerült csinálni. Egyszóval elégedett vagyok vele, de azért a Canon DSLR-emmel nem veszi fel a versenyt. :)

Végszóként azt mondanám, hogy hozzám nőtt a Desire HD és az android is, a következő telefonom biztos ezzel az oprendszerrel lesz felszerelve. Abban még nem vagyok biztos, hogy számomra mennyire lenne jó választás a HTC Desire HD, ez a rövidke két hét még csak a kapcsolatunk ismerkedős fázisa volt, a szenvedélyes szerelemhez több idő kellene :)

(Disclaimer: amikor a Telenortól megkérdezték, hogy Desire tulajként lenne-e kedvem Desire HD-t tesztelni, jó geekhez mérten azt gondoltam, már hogy ne lenne? Majd szeretgetem, babusgatom, és teljesen pártatlan leszek. Aztán nagyjából az ismerkedés tizenharmadik percében döbbentem rá, hogy _mindenben_ a Desire-höz hasonlítgatom: képernyő, fizikai gombok, kikapcslógomb(!) és a többi, ergo a pártatlanság valahogy nem jött össze. Felteszem azért, mert túlságosan hasonlít a két készülék. A pártatlan énem látta, hogy de igenis simán jó az a kijelző, sőt, nagyon is jó, a Desire fanboy meg csak nem akarta elengedni a füle mellett, hogy márpedig az AMOLED mennyivel... szóval értitek. Ezért inkább bölcsen(?) outsource-oltam a melót, és mivel eddig minden Desire HD tesztben azt olvastam (ami persze mind férfikézből született, ilyen ez a popszakma) hogy "nőknek nem ajánljuk, lányoknak már túl nehéz a telefon, túl nagy," stb, hogy talán nézzük csak meg ténylegesen, hogy milyen női szemmel a telefon. Még egyszer köszönet a Telenornak, abszolút mindenben segítőkészek és profik voltak, le a kalappal! - Deino)