Sokáig ódzkodtam a Puss in Boots kipróbálásától, mert azt hittem, hogy az alap Fruit Ninján úgyse mutat túl a játékmenet, csak kicsit fel Csizmás Kandúrozták az egészet, oszt' jónapot. Khhm. Az a helyzet, hogy adhatjátok a hamut, szórnám... A Puss in Boots ugyanis az egyik legjobb játék, amit mostanában próbáltam.
Két játékmód van, ami elsőre ránézésre kevésnek tűnhet, de nem az. Az első (Desperado) konkrétan az alapjátékból ismert Classic mód, egy gyümölcsöt se szabad lehullani hagyni, három életünk van, a bomba instant halál. Tettek bele extra pontért kaszabolható varázsbabot, meg kicsit mintha pörgősebb lenne a tempó, de amúgy ez a sima Classic. Nem is ez a játékmód a fontos nekünk, ez csak van.
A második etap ugyanis hatalmas, mocskos, bitang, zsivány, kibaszott telitalálat! Ahogy van, helyből. A Bandito üzemmód minijátékok tömkelegét takarja: három szint van, és minden szinten teljesíteni kell 4 próbát. Ezek tényleg nagyon minijáték jellegűek, de eszméletlen, hogy mennyi kreativitást tudtak belevinni a készítők. Minden játékmód kihívás, de nagyon. A kedvenc talán az, ahol van a képernyő közepén 3-5-7 darab bomba (attól függően, hogy épp melyik szinten vagyunk), és közben jobbról-balról-fentről-lentről dobálják be a gyümölcsöket úgy, hogy persze még éppen átférjenek a bombák között, és nekünk ott kell kaszabolni őket.
Vagy ott a másik kedvencem, a Mega Fruit, ahol egy böszme hatalmas gyümölcsnek fogunk nekiesni, mint az állat, amit egyre kisebb gyümölcsökre esik szét. Persze bombák is vannak ám közben, meg ráadásul minden próba időre megy: általában 10-15 másodperc van egy-egy feladatra, szóval fel kell kötni a gatyát alaposan. Feladat meg van bőven, legalább húsz különböző etap van, ha nem több - majd egyszer megszámolom, de tényleg.
A feladatok teljesítéséért három féle szempont szerint kapunk pontot: az első a reflex, azaz milyen gyorsan gyakjuk le az első képernyőn megjelenő gyümölcsöt. Értelemszerűen minél gyorsabban, annál több pont jár érte, itt 100 az elérhető maximum - egyszer megvolt, de nem tudtam lescreenshotolni, elég gyorsan vált képernyőt a játék. Cicabecsszóra!
A második a pontosságot és a kombókat nézi: a kombó értelemszerűen pluszpont, a "miss" azaz kihagyás viszont levonás. Ergó nem feltétlen éri meg kaszabolni, mint az állat, mert ha semmit nem találunk el, az jó nagy levonásokkal jár. A harmadik szempont nemes egyszerűséggel a feltrancsírozott gyümölcsök száma: minden feladat megszabja, hogy hány kompót-vannabít kell az örök barackmezőkre küldeni, hogy átmenjünk a próbán. Minden plusz gyümölcs bónusz pontot jelent nekünk, szóval érdemes írtani. Ha valahol nem érjük el az adott gyümölcsszámot, vagy ügyesen belekarmolunk egy bombába, akkor puff! Elszáll egy életünk a háromból. Ha elfogy a három élet, akkor húzhatjuk is a macskacipőt, ennyi volt, hol a Retry gomb?
Ha sikeresen végig küzdjük magunkat a 3x4 próbán, akkor a negyedik szinten egy pinátát kell non-verbálisan abuzálnunk, mint szódás a bizonyos lovát. Ha ez megvolt (ezt a próbát nem lehet elbukni), akkor a játék szépen összesíti a pontokat: ha highscore, akkor örülünk, mint macska a farkának, ha meg nem, akkor kezdhetjük elölről.
A minijátékok pörgőssége és hihetetlen elborultsága miatt embertelenül szórakoztató az egész game. A Marketen kemény 235 magyar pénzegységet gombolnak le a vásárlók bundájáról, de esküszöm nektek, tutira megéri. Ráadásul Csizmás barátunk végig kommentálja az eksünöket... Szakadtam a röhögéstől például, amikor Desperado módban belevágtam a pengét egy jól megtermett bombába - és az egy dolog, hogy én reflexből mondtam, hogy "Hupsz", de a telefonon a macska is pont ugyanezt nyögte be (Ooops!). Tiszta véletlen, de nagyon tetszett. A kedvenc sorom talán a "That was... unexpected.", amit Csizmás kolléga előszeretettel alkalmaz a bombák felaprítása után.
tl;dr: imádom, ötcsillag. A Halfbrick képes volt a megújulásra úgy, hogy hű maradt a Fruit Ninja örökséghez. A Bandito mód mindent visz, üveghegyen innen és túl. És addiktív, hogy a macska rúgja meg!
