A Tank Hero bőven egy éve megjelent első részéről egészen pozitív véleményen voltam, és a videót elnézve bizony a második rész miatt se nagyon kell szégyenkeznie a jeles fejlesztőnek: új fegyverek, új grafikus motor, új játékmenet, BOSS FIGHT. Van itt minden, mint a mesében. Az első rész ingyenes mivoltával ellentétben a sok újdonságnak itt már ára van, kemény 667 forintot kell leszurkolni az android Marketen, akarom mondani Playen a tankos móka új epizódjáért.

Egy kis rózsaszín kontent így hatefő reggelre. Az android modellt is nagyon sajnálom a képen, de tagadhatatlan, hogy a legszarabbul a párducmintás iPhone járt...

Vasárnap van, lazázás, közönségmegmozgatás, úgyhogy körkérdéssel nyitunk az olvasók felé. Ki mit nyomkorászik a telefonján a MÁV, Volán, netán BKV zötyögés által biztosított üres percek elütése céljából? Megy a géming, fröcsögjenek a belek, repkedjenek a madarak, pattogjon a pasziánsz? Esetleg e-bookok lapjai pörögnek virtuálisan, vigyázó szemetek égő tükrében?

Én személy szerint napi 2x25 perc MÁV banzájt kell letudjak minden egyes hétköznap, ez az időszak a vonathoz való kisétálással együtt se tart tovább 30 percnél per alkalom. Ilyenkor vagy egy erős podkeszttel támadom be az agyvelőmet (Heti Meteor, Dzsungelpockok, vagy a házon belül készülő Gépek Lázadása), vagy ha már nincs podcast, akkor a PowerAMP szolgáltatja a muzsikát, ami viszont mindig változó.

Érdekes, hogy a zenét tudom kombinálni a Twitter / Facebook - illetve újabban a Google Chat - nyújtotta örömökkel minden további nélkül, de a podcast már más kategória, ott nem tudok olvasni, vagy csetelni, mert mindig kikerül a fókuszból fejben a "rádió adás", ergó már lehet is visszatekerni. Szopó.

Viszont minden további nélkül tudok podcast hallgatás közben áldozni a géming szenvedélyemnek, amit jelen sorok digitális papírra vetése pillanatában a Monster Shooter foglal le. BKV-n meg előszeretettel kapom elő az RSS olvasók királyát, a NewsRoomot, hogy átpörgessen a Lifehacker, a Mefi, a Plastik, meg egy valag teches hírportál posztjait, amiket gondosan le is favolok, aztán soha többet rá se nézek.

Nálatok mi a nyerő? Géming, zene, a kettő együtt, netán szintén podkeszt, vagy olvasás?

Élien polipok rabolnak el egy élien kutyát, ezért az élien kutya szintén élien, de másfajta élien gazdájával nekiállunk gyakni az élien polipokat. Csak sikerült összefoglalni a sztorit dióhéjban.

Nem tudom, PC-n kinek volt szerencséje a Crimsonland nevű műremekhez, ugyanis ebben a kategóriában máig az a játék az etalon. Anroid platformon a műfajt eddig (nálam legalábbis) az Age of Zombies uralta, de most úgy le lettek taszajtva a trónról, hogy a fal adta a másikat.

Irányítás: virtuális joy, kettő darab. Bal oldalival mozgolódhatunk a szerjóska minden irányába, a jobb oldalival meg köphetjük az ólmot az életünkre törő rosszarcúak rossz arcába. Szükség esetén lehet használni ezt a lebegőpados beállítást is, ahol épp ott lesz a jobb/bal joy, ahová az ujjad teszed. Igazából nekem semmi bajom nem volt vele, a lövés irányával néha volt bénázás, de hát istenem, van ilyen.

Játékmenet: kissé izometrikus felülnézetből gyakjuk az ellent, akikből mindenképp hullik tapasztalati pont, néha még pénz is. Ez utóbbit nem árt felszedni, mert csak és kizárólag így juthatunk új fegyverekhez. Az alap Uzi-szerű izé ugyanis a legcsírább kék polipok ellen még ér valamit, de a pirosakba konkrétan egy egész tárat bele kell már üríteni, ami 80 golyó. És ugye senki nem gondolta komolyan, hogy majd egyesével jönnek az állatok...

Szóval, fegyverek. Az egy dolog, hogy a fegyvereket pénzért vesszük, de az alap uzit kivéve mindenbe vennünk kell töltényt is. Ez nekem nagyon bejött, ugyanis durván megdobja a játék stratégiai részét az, hogy minden egyes garast és töltényt a fogunkhoz verünk, mielőtt megküldenénk az ellenfél agyveleje irányába. A tapasztalati pontok gyűjtögetése szintén poén, ugyanis ha szintet léptünk, választhatunk 4 darab, random feldobott képesség közül, ezekből meg annyi van, hogy nézni is rossz. Fontos dolog, hogy a fegyvereket, töltényeket átvisszük a pályák között, de a képességeinket nem, azt minden pályán elölről kell kezdeni.

Ezek a power-upokat helyettesítő dolgok aztán elég változatos cuccok: több töltény, gyorsabb futás vagy újratöltés, a szörnyek nem tudnak lelassítani minket, nagyobb sebzésünk van halálközeli állapotban, nagyobbat gyógyít rajtunk a medkit, tovább maradnak a képernyőn a chash-dropok, regeneráció... Apropó regeneráció. Ha a 4 között meglátjuk ez utóbbit, ezt mindig érdemes beválasztani, mert a limitált számú, amúgy sem túl hatékony medkiteket leszámítva csak így lehet HP-hoz jutni harc közben. Elvileg lehet persze harc közben is venni medkitet, súlyos, polipvérrel átáztatott pénzekért. De hol van erre keret, miközben fegyvereket és töltényt is kell venni?

A játék az átlagosnál nehezebbre van belőve egy kicsit, de inkább kihívás, mint idegesítő. Teljesen ingyenes, a freemium megoldással dolgozik. Mikor ezt megláttam, kicsit elöntött a para, hogy el lesz rontva az egész, mint anno a Frontline Commando. De nem, itt sikerült jól eltalálni az egyensúlyt: mindent lehet teljesíteni valódi forintok beáldozása nélkül is, viszont ha nem akarsz szenvedni, akkor némi valódi pénzmag beáldozásával hozzájuthatsz egy rakás virtuális dollárhoz a játékban. Ez külön kis pirospont a fejlesztők neve mellé, hogy nem tekerték fel a nehézséget embertelenre csak azért, hogy mindenképp költeni kelljen.

Nagyon tetszettek az átvezető animációk, az intró, meg a tényleg mindenre kiterjedő kidolgozottság. Minden menüelem, effekt és vérfolt teljesen a helyén van, a hangok is jók... Mindezek fényében szerintem teljesen jogosan jár az ötcsillag. Irány polipot-pusztítani, apo(lip)kalipszis, most!

[market... izé, Google Play link]

Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb játéka volt az Another World PC-n. Emlékszem, órákon át nyüstöltük öcsémmel felváltva a gépet, mire egyáltalán az első pályán sikerült túljutnunk. Még mindig élénken él bennem, hogy majd kiugrott a szívünk, amikor a főhőst kísérő névtelen idegen lény nekiáll verekedni a fogva tartóinkkal, miközben mi a csatornában menekülünk. Egyébként kedvenc kísérőnk névtelen státuszát annyira nem tudtuk elfogadni, hogy szépen elneveztük szerencsétlent Dömének.

Korát sokkal megelőző játék volt ez, minden pálya tökéletesen megkoreografált, filmszerű játékmenettel, utánozhatatlan hangulattal, kegyetlenül unfair és nehéz pályákkal. Minden képernyőn meg lehetett murdálni vagy nyolcféle úton-módon legalább, az egyik helyen végzett cselekedeteink természetesen hatással voltak a másik helyszíneken történő eseményekre is, szóval gyakran haltunk csúnya halált: méregfoggal támadó élien férgek, oroszlánszerű vadállat, lézerpisztolyos idegenek, fulladás, zuhanás, cseppkőre felnyársalódás, szikla a fejbe' - csak hogy párat említsek a rengeteg lehetőségből. És aki játszott vele, az tudja, hogy itt voltak a legjobb lézerpisztoly párbajok, evör.

Igazából a poszt címe mindent elárult, én meg jól elnosztalgiázgattam itt csendecskén... Már nem kell sokat aludni, és itt is van az a dátum ám. Remélem az irányítás is jó lesz, mert anno mikor Nokia 6600-án toltam ezt a játékot (fanatikus vagyok, na), akkor ott speciel pöttyet nehézkes volt.

A játék, ami annyira egyszerű, hogy a faék megsértődne az összehasonlításban. Adott egy daru, ami oldalról hozza nekünk a szinteket, és ezeket kell egymásra dobálni. Ha elszúrjuk, és nem pontos illeszkedéssel dobjuk le a cuccost, akkor a (hiba mértékétől függően) egy-két-három kockányit levesz a méretből, és onnantól kisebb bigyók is jönnek. Mellédobjuk, gémóver.Vannak mindenféle powerup-izék: platform méret növelő, darusebesség csökkentő, az egész igazából egy fasza kis reflexjáték, jópofa pixelgrafikával, fél óra alatt hatszor megunható játékmenettel.

És ez a legnagyobb baja igazából, annyira egyszerű, hogy a metró mozgólépcsőjén lefelé kétszer meg lehet unni az egészet, szóval a csillagok száma négy, én meg törlöm is le a cuccost a telóról, mert csak azért volt fent, hogy ne felejtsek el cikket írni róla.

[market link]