Repülnek a golyók, hullanak az élőholtak, literszámra fröcsög a vér: a Fruit Ninja nevű műremek készítői ismét egy öt csillagos játékot tettek le az asztalra. Az alap koncepció egyszerű, mint a faék. Egy őrült professzor (ki más) rászabadítja a világra az agyhiányos zombikat, főhősünknek pedig minden rendelkezésre álló eszközzel írtania kell őket.

Az irányítás kettő darab erősen virtuális joystick segítségével történik, egyikkel mozgatjuk a főhőst, a másikkal pedig a szerjózska minden irányába szórhatjuk az ólmot. Ezen kicsit próbáltak újítani úgy, hogy alapból oda kerül a virtuális joy, ahová letesszük az ujjunkat, és amíg fel nem emeljük, ott is marad. Ami jópofa, meg valamilyen szinten ugye hasznos is, hogy ha lecsúszott az ujjad a virtuális felületről, akkor egy gyors tapicskolás után ismét úra vagy a helyzetnek, csak épp nem mindig válik be. Szerencsére kikapcsolható.

A jobb oldali, vagyis a tüzelés funkcióját betöltő joy felett csücsül ugyanis a gránát gomb, amit ha le akarsz nyomni, fel kell hozzá emelni az ujjad. Ilyenkor az ember gyakran belefut abba a végtelen ciklusba, hogy éppen hajítaná a gránátot a rohamozó élőholtak sűrűjébe, erre a játék az ujjunk felemelése után jótékonyan arrébb helyezi az egész jobb joyt, gránát meg sehol. Már pedig néha bizony azon múlik a tyúkszaros életünk, hogy két tucat zombi közé izomból bekúrjunk két gránátot, instant húspermetté változtatva az előbb még a mi seggünk után ácsingózó rusnyaságokat. Itt például nem sikerült:

A játék több korszakot ölel fel, nyomulunk majd az őskorban, aztán belekóstolhatunk a mafia időszakba is, egyiptomot és a feudális japánt is leírtjuk, a végső szakasz pedig valahol a jövőben játszódik. Egy-egy etap három pályából áll, az utolsón a stílushoz híven pedig mindig van egy főellenség, a'la boss fight.

A nehézség egy picivel az egészséges szint fölé van belőve, de rá is fér a játékra, mivel a 15 pályát nagyon könnyen le lehet darálni. Ha ez megvolt, akkor már csak a survivor mód maradt, ahol csak egy életünk (egy halálunk) van, a cél pedig a soha el nem fogyó hullámokban érkező agyzabálók minél nagyobb számban történő legyakása, értelemszerűen minél több pontért, amit a játék egy highscore táblázatba vés fel nekünk szorgalmasan.

A grafika szép, erősen rajzfilmes stílusú, a főhös önti magából a Duke Nukem féle klisé mondatokat, csak sajnos valahogy nem elég vicces, nem elég hihető, nem elég frankó, de a nagyonbé hangulatot azért hozza. A különböző fegyverek felvételekor minden etap alatt az adott helyszínhez, stílushoz illő hang ordítja be a fegyver nevét. Ez jópofa pluszpont a legtöbb helyen, de a japán pályákon olyan brutális az akkcentus, hogy az már-már a verbális rasszizmus határait súrolja.

A mindenféle fegyverek és powerupok tömkelege elég jól sikerült, két nagyon gyenge pont van, a lángszóró és a távcsöves puska. Előbbi egy shield poweruppal egészen jól használható, de önmagában kész halálos ítélet, ugyanis nem hamavaszt kellő sebességgel, szóval inkább kerüljük a használatát. Utóbbi meg szimplán használhatatlan. A kedvenc powerup talán az állványos puska, amit ledobva korlátozott ideig önállóan írt mindent, ami csak a látómezőbe besétál. A legjobb fegyver egyértelműen a körfűrész, amivel pillanatok alatt le lehet darálni akár száz zombit is, csak arra kell vigyázni, hogy a pirosan izzó egyéneket kerüljük, mert azok robbannak. Ilyenből kettő is elég a csúnya halálhoz.

Verdikt: lazán ötcsillag, még annak ellenére is, hogy szegénykém kínosan rövid idő alatt letunkolható. Kemény 581 magyar forintért vihetjük haza az android Market virtuális iszapjából ezt a gyöngyszemet, mindenki döntse el, hogy megér-e neki ennyit pár óra minőségi szórakozás.