A Glyder 2 a legzenebb, legnyugodtabb, és legstresszmentesebb játék, amit valaha is játszottam. De komolyan, mintha magával Buddhával tekernél valami jóféle anyagból, és heverésznétek vidám füstölés közben a fügefa alatt. És félelmetes, hogy mennyire durván bele lehet feledkezni a dologba. Volt olyan, hogy csak azért hagytam abba a repkedést, mert telibe lemerült a telefon. Én meg csodálkoztam, hogy este tíz? Mi történt?

Talán úgy illett volna, hogy előbb magáról a játékról szóljak pár szót. Van történet is, de nem annyira lényeges, nem szaporítanám vele feleslegesen a szót. Szóval játékmenet. Adott nekünk egy csinos, fiatal csajszi: formás, de nem a gravitáció a legnagyobb ellensége mellkas tájékon, ala Angelina Jolie. Ami nem hátrány, mivel hogy a kis drága egy leginkább a siklórepüléshez hasonlítható sportot űz. Ezt egyébként egy fura sci-fi, de inkább kissé steam-punk környezetben teszi. Meghalni nem lehet, ez nem is illett volna a játék stílusához, szelleméhez. Ha összetörtük magunkat, mert az a balkanyar már nem fért bele, mert kicsit elmértük a magasságot, bármi - akkor a játék szépen kitesz minket az adott pálya közepén a start pozícióba. És ennyi. Nincs bünti, semmit nem kell előröl kezdeni, semmit nem vesztettünk. Roppant szimpatikus megközelítés.

Irányítás: szóval, az van, hogy vannak jópofa szárnyaink, és azokkal repülünk, illetve jobban mondva siklunk. A telefon jobbra-balra, fel-le döntögetésével irányítjuk a dolgot - az egyetlen játék, ahol eddig ezt a fajta irányítást nem csak nagyjából működőképesnek éreztem, hanem szó szerint hozzátett a játékhoz, és ettől sokkal élvezhetőbb lett. Plusz pillanatok alatt lehet újrakalibrálni a rendszert, az egyik ikonra kell csak rátaperolni egyet, és onnantól kezdve ahogy akkor tartottuk a telefont, az a vízszintes. Nem kell a menüben szórakozni, keresgélni, próbálgatni. Megy és kész. Magasabbra emelkedni az elején nem nagyon tudunk magunktól, csak a "Thermal" névre keresztelt légoszlopok segítségével. Ezeket apró kék nyilakkal jelzi a rendszer, ha egy ilyenbe bele repülünk, akkor szinte egyből megindulunk felfelé, mintha zsinóron húznának.

Játékmenet: leginkább arról szól az egész, hogy szedjünk össze mindenféle kristályt, meg csináljunk meg mindenféle minijátékot, különböző szigeteken. Az egész játékot én kemény három nap intenzív zúzással daráltam le, voltak nehezebb és voltak könnyebb feladatok. Ami tök jópofa, hogy időnként látunk mindenféle csomagot, ha azokat sikerült felvenni (baromi közel kell hozzájuk repülni), akkor kapunk új ruhát (ez csak dekoráció), meg új szárnyakat. A szárnyaknak pedig nem kis szerepe van, ugyanis nem csak kinézetre különböznek. Van olyan, amelyik úgy gyorsul bukórepülésben, hogy öröm nézni, de "cserébe" úgy kanyarodik, mint egy defektes IFA. Van olyan amelyikkel kicsit távolabbról is fel lehet szedni a cuccokat, van, amelyik nagyon jól emelkedik. Sőt, van egy olyan... hát, titkos szoba, amit pl. csak egy specifikus szárnnyal lehet "kinyitni". Kellően sokféle van, mindet kipróbáltam, de igazából 3-4 darabot használtam csak komolyabban.

Összesen hét szigetet tudunk bebarangolni, és ezek között bármikor válthatunk. Pusztán annyi a dolgunk, hogy minél magasabbra feltornázzuk magunkat, ahonnan aztán szépen elkezdünk siklani a másik sziget irányába (nagyjából szoktak látszani azért a távolban levő másik szigetek körvonalai), és reménykedünk, hogy odaérjünk. Érdemes ilyenkor szinte vízszintesben csapatni, ügyesen egyensúlyozva, hogy se a sebességünk, se a magasságunk ne csökkenjen nagyon. Ha odaértünk valahova, akkor azt a gép jelzi egy "Entering XY" felirattal, onnantól kezdve taknyolás után az adott szigeten indulunk újra. A hét pálya mindegyike külön stílusú, egy jégvilágban kezdünk, onnantól aztán mehetünk bármerre. A kedvencem talán a Spiral Heights nevű volt. A két legrosszabb pedig fej-fej mellett a Sporelle és a Perpetua.

Spiral Heights azért extrém jópofa, mert nagyon magas, továbbá borzasztó jól sikerült a felépítése. A felső sziget egy egy spirálisan csavarodó oszlopokon áll, és a készítők jóérzékkel ide is beraktak egy sor felszedendő kristályt. Egyszerűen brutális, hogy milyen manővert kell levágni némelyik kavics kihalászásért. Kevésbé éreztem zennek a játékot akkor, amikor felfedeztem, hogy a sziget széléről a semmibe alázuhanó vízesésben random időközönként megjelenik pár kristály, ahogy szépen úsznak az árral. Miután a sziget felszínén csordogáló vízből a negyvenedik próbálkozás után sem tudtam kikapni őket, megpróbáltam a semmibe alábukó vízesésből levadászni őket - ez se volt kimondottan könnyű feladat, de így már sikerült.

A minifeladatok némelyike nem egyszerű, de egyik sem lehetetlen. Az mondjuk előfordult párszor, hogy nem a feladathoz megfelelő tulajdonságú szárnnyal indultam neki a próbatételnek, de másodjára (harmadjára, negyedjére) már okosabb az ember. Ha valamelyik világban megakadtunk, sehogy se sikerült tovább jutni, érdemes átnézni egy másik szigetre, hátha az ott megszerzett szárnyakkal (és tapasztalatokkal...) már jobban boldogulunk majd.

Nehéz leírni a pontos okát, de nagyon be tud rántani a játék. Talán a jópofa színekkel operáló grafika, talán a hangulatos zene, a remek hangeffektek, a zseniálisra sikerült irányítás, vagy az egyszerű, de mégsem könnyű játékmenet miatt. Vagy inkább mindezek együtt. Egyszerűen röhej, hogy egy ilyen játékot ingyen el lehet hozni a Marketből. Van benne némi reklám (egy idő után aztán semmi), meg van elvileg fizetős verzió is, 580 forint körüli áron. Egyszerűen röhej. Kicsit lefelé húzza a mérleget, hogy a futtatáshoz azért nem árt egy high-end telefon tulajdonosának lenni, de még így is lazán kiérdemli az öt csillagot. Ha most kéne kedvenc játékot mondanom, igencsak bajban lennék, hogy vajon a Fruit Ninját, vagy a Glyder 2-t választanám-e. Ha Desire (S, HD, Z) vagy Galaxy, vagy bármi hasonlóan tápos vas tulajdonosa vagy, feltétlenül próbáld ki. Van valami bámulatosan szórakoztató abban, amikor a Magma Core szigeten a hullámzó lávával teli medencéből kapkodod kifelé a kristályokat, vagy amikor jégkoloncokkal torlaszolod el az egyik barlangból csordogáló patakot, hogy után a leapadó tóból kihalászd a sunflare-t, vagy amikor egy jégbarlangban cikázol jobbra-balra, centivel a falak mellett. Repülni egyszerűen jó. Még akkor is, ha igazából csak siklunk.