Kommunikáció

Mert hát ugye mégis ez lenne a telefon első számú funkciója, ugye. A régi, első generációs Nokia 6600-ám után a Desire telefonálás közben maga a tökély. Az előző telefonnal esélyem se volt az utcán telefonálni, mert tolerálhatatlanul halk volt a hangszórója. A Desire kellően hangos, ráadásul mivel mostanában ezzel hallgatok zenét utazás közben, akár egyből fülhallgatóval is telefonálhatok, amivel aztán még a metrón is kristálytisztán hallom a másikat, sőt, néha még halkítanom is kell.

Szóval többet telefonálok, de érdekes módon kevesebb SMS hagyja el a telefont, pedig 100 db ingyen lenne. Ha tudom, hogy a másik gép előtt van / nem olyan fontos amiről éppen írni akarok, akkor bizony a twitter / e-mail / facebook a nyerő, pláne névnapi, vagy szülinapi köszöntésnél. A fejlődés itt is elkerülhetetlen, ha a mostaninál kedvezőbb árú mobilnet szolgáltatások elterjednek kis hazánkban is - már pedig előbb vagy utóbb valaki rá fogja szánni magát a lépésre... - akkor nem hogy az SMS, de még talán a hagyományos telefonos hívás is megadhatja magát a VoIP-nek. Az még nem ma lesz, de már látszik, hogy ez elkerülhetetlen. Az MMS például már most halott: vagy e-mailben küldök képet, vagy közvetlenül megy facebookra, twiterre, tumblrre... nem igazán tudok elképzelni olyan szitut, ahol az MMS tényleg életképes és hasznos lenne.

Szórakozás

Ez kicsit fekete bárány, Mátyás király féle igen is, meg nem is. Sokkal kevesebb játék van felrakva a Desire-re, mint a Nokiámon valaha is volt, és mégis szerintem többet nyüstölöm őket. Buszon, metrón, villamoson, váróteremben és néha otthon is küldök egy-egy kör air controlt, Ninja Kaka: Fruit Dojót, ha sok időm van akkor meg Guns'n'Glory-t. De most már soha nem magáért a játék kedvéért játszom, hanem csak hogy elüssem az időt. Ez mondjuk nem feltétlen a telefon hatására történt, hanem talán még a végén kezdek kissé felnőni. Ki tudja?

A zene viszont ultimate király. Egyrészről a telefon jobban szól, mint az ütött-kopott, agyon karcolt és agyon nyüstölt Philips MP4 lejátszóm, másrészről a Desire tudja updételni a last.fm accountom, ami ugye jó nagy pirospont. Én a botfülemmel nem hiányolom a hangszín ide-oda piszkálásának lehetőségét, szóval ilyen téren nincs probléma. És mivel egy óra alatt a zenehallgatás kb. 2-3% akksit eszik - már ha képes az ember ellenállni annak, hogy folyton bizergálja a telefont ugye... - nagyon nem kell félni, hogy pont ez fogja leszívni az aksit.

Sorozatot egyszer néztem a telefonon, azt is inkább csak teszt jelleggel. Igazából nem vált szokásommá a dolog, pedig a kijelző alkalmas rá, és hát .srt feliratot is támogat egyik-másik videólejátszó, de mégse.

Internet

Azt se tudtam, egyáltalán minek kéne elneveznem ezt a kategóriát. Egyrészről ott a social media: imádom, hogy bárhol, bármikor twitter és facebook közelben vagyok, mégha ez utóbbit nem is használom annyit. A facebook leginkább azért van szopóágon, mert az androidos kliens még mindig nagyon gyerekcipőben van hozzá. A twitter kliensek sokkal kiforrottabbak, és őszintén szólva fontosabbak is, mivel vannak olyan ismerősök, akikkel bár napi szinten kommunikálunk, mégis csak twitteren át tartom a kapcsolatot, se telefonszám, se e-mail, semmi más - szóval nem árt, ha kéznél van. Tumblr abszolút szopóágon, nem feltétlen a kliens hibája, mert bár az sem a legjobb, de egyszerűen nem szoktam énblog kontentot posztolni, és hát a legtöbb dolog + az tumblr olvasása is ráér addig, amíg laptop közelbe nem kerülök.  Azt viszont eszméletlenül imádom, hogy az e-mailek bárhol, bármikor kézre esnek, de többnyire csak olvasom őket, csak extrém fontos esetben válaszolok mobilról. Valahogy az e-mail olyan dolog, amihez nem árt összeszedni a gondolatait az embernek, megválogatni a szavakat, megcsócsálni a mondanivalót... nem a buszon ülve összecsapni valamit.

Aztán ott a tényleges netezés. Én a böngészőt magát eszméletlenül ritkán használom közvetlenül. Ritkán van olyan, hogy most valamit meg akarok nézni a telefonról. Se a busz, se a vonat menetrend nem szokott érdekelni annyira, általában még otthon megnézem úgy is, ha éppen nem vágom fejből. Hirtelen eszembe se jut semmi, amikor konkrét böngészés céllal elindítottam volna bármit. Illetve egy mégis: sorozathoz angol / magyar feliratot szedek néha on the go, amikor éppen kimegy a fejemből és nem húzom le előre. Opera minivel pár klikkből megvan, USB-vel gépre, és ennyi.

Az engem érdeklő különböző híroldalak, blogok, stb. be van lőve RSS olvasóba, és onnan megy a banzáj. Van, hogy a laptop ugyan be van kapcsolva, mégis inkább a telefonon olvasom a dolgokat, mert a NewsRoom RSS-sel sokkal kényelmesebb átlapozni a dolgokat. Imádom. Ha valami kellene a gépen is, akkor az android2cloud kb. kettő darab klikkel átvágja a Chrome éppen futó ablakába, szevasztok.

Foursquare eszméletlenül bejön, annak ellenére, hogy abszolút nulla gyakorlati haszna van. Tényleg semmi. Sőt, néha még kicsit idegesítő is pöcsölni vele, amikor a Foursqare szerverek épp meg vannak halva a terhelés alatt, te meg mennél már el onnan a fenébe, és inkább hagyod a frászba az egészet. Kár, hogy magyarországon még nincs elterjedve jobban: külföldön pl. egyes vendéglátó helyeken aki elnyeri az adott hely polgármesteri címét (övé a legtöbb bejelentkezés az elmúlt két hónapban, ha jól tudom) az mindenféle kedvezményeket kap, sőt, van ahol már a natúr chekinre is adnak valami welcome drinket, speckó koktélt kedvezménnyel, ilyesmit. Na, ilyet itthon még sehol nem láttam.

Produktivitás

Amit az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi: hála az Astrid widgetnek, soha semmi határidőt, munkahelyi apróságot nem felejtek el, reflexből beírok mindent, ami csak kicsit is fontos. És bizony a mobilnet mindenhol hasznos: múlt pénteken pl. elfelejtettem megosztani egy fontos táblázatot google documents alatt, és a Budapest-Szob vonaton, (Visegrád után kicsivel) három perc mobilnet bűvészkedéssel már ott is volt az irodában senyvedő kollégák gépén a dolog. És mocskosul élveztem, hogy képes vagyok ilyesmire.

Viszont meló közben, fordítás közben, bármi közben hajlamos az ember rákalandozni a telefonra, csakeztaprogitmégmegnézem, csakeztmégkipróbálom, és így tovább. Bizony néha egy-egy órára magába szippant a gép, és igazából ennek annyira nem örülök.

Imádom viszont, hogy zenét, képet, bármit le/fel tudok tölteni a telefonra wifin keresztül, hála az On Air nevű csodának. Mindent így rakok fel szinte, amikor csak lehetőségem van rá. Annyira sci-fi, hogy elindítom az éppen aktuális zenei friss hús feltöltését Total Commanderben, közben mászkálok a telefonnal a reggeli ide-oda kapkodásban, urambocsá telefonálok rajta, miközben a cipőm rángatom fel a lábamra / olvasom a híreket reggeli közben / vagy csak fekszik a telefon a táskában, és mégis varázslatos módon ott terem rajta az áhított kép, zene, videó, bármi. Nekem abszolút musthave program.

Az ismerőseim előtt nem titok, hogy bármelyik fél fülű teszkós szatyor jobban tájékozódik nálam, nem csak Budapesten, hanem bárhol. Viszont hála a Maverick és a Google Maps egyesített erejének, most már bárhova eltalálok, gond nélkül. Imádom.

TL;DR

Sorolhatnám még, de nem teszem. Nagyban megkönnyítette, és egyben meg is változtatta az életem a Desire. Rengeteg szokásom változott, hogy jó vagy rossz irányba, azt még nem tudom, de kétségtelen, hogy jelentős az impact, és szerves része lett a telefon az életemnek. Leginkább a mobilnetet élvezem: az internet a zsebemben kétségtelenül nagyon nagy előre lépés volt az előző telefonomhoz képest. És akkor most a kérdés, a nagyon bő lére eresztett posztom után:

Nektek hogyan befolyásolta az okostelefon az életeteket?