A hét cukiságkontentje bizony a fenti videóban látható játék, ahol egy édi-bédi kisbálnával kell menekülni a felhők között repülve a gonosz polip, Baron von Barry elől. Mindezt gyomorforgatóan aranyos, rajzfilmes, szépen megrajzolt hátterek és karakterek társaságában, tündéri hangeffektekkel és zenével fűszerezve. Még a fületeken is szivárvány fog ömleni, én mondom.

Az irányítás pofonegyszerű, hamar kézreáll, effektív nulla másodperc alatt elsajátítható: ha megnyomod a képernyőt, akkor felfelé "fordul" a bálna orra repülés közben, ha meg nem, akkor szépen süllyed lefelé. Ha elég ideig nyomva tartod, akkor csinál egy szaltót. Repülés közben szedegetni kell össze a színes buborékokat, mert egyrészt azért kapunk pontot, másrészt meg ha kimerül Willow bálna "whale-trail" névre hallgató üzemanyaga, akkor az eddigi kecses siklásból átmegy nyeletlen fejsze üzemmódba. És akkor gémóver.

Akinek ez túl egyszerűnek hangzik, annak ennyit tudok mondani: Ne aggódj bébi, nem csak ennyiből áll a barátságos-bálnababa-banzáj! Egyrészről kerülgethetjük a csúnya, gonosz és nem utolsó sorban fekete felhőket, amik jól megráznak minket (és csökkentik az üzemanyagunkat), másrészről mindenféle arczsibbasztóan közepes powerup is helyett kapott a játékban. Ezek közül a leghasználhatóbbak kis csillagok, amikből ha eleget kapartunk össze, a bálnánk átmegy Frenzy! üzemmódba. Itt a derék tonnás jószág legyőzhetetlen, sérthetetlen, úgy vágja a felhőket mint forró kés a vajat, öröm nézni.

Érdemes még szót ejteni arról, hogy minden menet után kapunk krilleket, amiből a Krill store virtuális keretein belül vehetünk jópofa képességeket, mindenféle ruhákat a bálnának... Sajnáltam, hogy nem láttam Krillex névre hallgató szerkót, nagy ziccer. Már az elején érdemes feltornászni kicsit a felhő-ellenállásunkat, valamint a maximum szorzónkat és a maximum trailt, sokkal könnyebb lesz az életünk utána. Minél több pont, annál több krill - Licence to krill.

Verdikt: max töltésről 27%-ig játszottan vele egy fekvésből, hihetetlenül könnyen berántja az embert. Cuki grafika, ügyes játékmenet, profi kivitelezés, kellően addiktív is, ráadásul ingyen dobják utánunk a pléjsztórból... gondolom senkit nem lep meg az ötcsillagos ítélet.

 [ google play ]

A Major Mayhem egy oldalnézetes akció / lövöldözős game, méghozzá a kellemesebb fajtából. A grafika kicsit rajzfilmes, a játékmenet enyhén emlékeztet a Paper Zombie nevű csodára. Ami már csak azért se baj, mert azt is imádtam.

Az irányítás elég egyszerű: ahová taperolunk, oda lő a derék őrnagyunk. A taperolás célpontját pedig képezhetik nindzsák, robotok, mindenféle más rosszarcú egyének (az egyik pályán tyúkok is). Ha abbahagyjuk a lövöldözést, akkor a karakter szépen fedezékbe húzódik, ennek akkor van szerepe, amikor látjuk, hogy a drága ellen épp olyat készül hozzánk vágni, ami súlyos sérüléseket okozna - ilyenkor jobb elbújni.

Nagyon jópofán megvariálták a játékot power upokkal, civilek kimenekítésével, kombó rendszerrel, megvásárolható fegyverekkel és ruhákkal, egyéb extrákkal. A Mayor Mayhem egy kellően változatos szórakozást nyújtó akció game, erősen ingyen. Csak ajánlani tudom, jogos az ötcsillag, egy próbát mindenképp megér.

[ google play ]

Alapos törés- és csobbanástesztet végeztek a srácok a fenti videóban az Apple és a Google flagship táblagépén. Az eredmény kissé meglepő, a feleannyi pénzért megvehető Nexus 7 jobban állta a sarat, mint a sokkal drágább Apple termék. Az iPad különösen a törésteszten hasalt el nagyon csúnyán. Úgy tűnik, a kijelző ott még mindig nagyon gyenge pont. Nekem ez újabb pirospont a Nexus 7 pro - kontra listán, én ugyanis a telefont is gyakran ejtem le - bár azért egy táblára már csak jobban vigyáznék... ugye?

ui.: a nyereményjáték US only, nem érdemes feleslegbe kattintgatnotok :)

Ez a játék szinte sikít egy jó LSD tripért. Villódzó fények, megnyugtató, ambient zene, egy fénylő polipot irányítunk a víz alatt - a játék célja pedig, hogy minél több fénylő guppit szabadítsunk ki, valamint a lehető legkevesebb sérüléssel ússzunk meg minden pályát.

A fenti videóból nagyjából látszik a lényeg, de a játékmenet azért kicsit fura, szóval erre azért áldozok még pár mondatot. A Lightopus legfőbb mozgatórugója, hogy a kis polipkánkkal úszunk mindenféle színes vizekben: vannak furcsa, radioaktív sejtnek látszó akadályok, amikről lepattogunk, a kis világító dögöt behúzó, majd kiköpő örvények, továbbá sárga, narancssárga, piros labdákat csapkodhatunk szét a csápjainkkal, amikből ezáltal kis, fénylő halacskákat szabadítunk ki, ezek pedig hálából követni fogják a mi polipunkat. Mondom, az egész tiszta LSD trip.

A fényes halak (guppik) nem csak esztétikai funkciót töltenek be: egy idő után egész tisztességes halraj fog utánunk jönni, ami kelleni is fog, ugyanis - behaltok - a halak töltik be a fegyver szerepét. A minket hálából követő fluoreszkáló halraj ugyanis minden ellenséget (ami csak az útjába kerül) sebez, ezért nekünk érdemes mindig úgy manőverezni, hogy a kopoltyús hadsereg telibe kapja a leginkább mindenféle amőbára meg furcsa, mikroszkóp alatt látható vírusokra emlékeztető ellenségeket.

Ha egy adott pályán elég halat gyűjtöttünk, mindig megjelenik egy boss, akit irgalmatlanul le kell somni - ez többnyire nem olyan hardcore feladat, okosan kell manőverezni, ennyi. Ráadásul a játék mutatja, hogy hány guppink van, és azt is, hogy mennyinél érkezik a ronda főszörny, így fel lehet tankolni valami fasza powerup bogyót pont a megjelenése előtt, hogy könnyebb legyen a polipunk élete.

A halrajjal való gyakás, meg úgy általában a pikkelyes horda mozgása, animációja, kivitelezése elég raj. Valamint elég újszerű ahhoz, hogy lehessen szeretni. A mindenféle powerup bogyók mellett össze kell szedni minden pályán három... hát, valamiféle csillagot, ami majd a pontszámunkba beszámít. Érdekes, hogy a pályák között nem töltődik újra szegény csápos polipkánk élete, így érdemes minden pályáról csak hibátlanul tovább indulni (sőt, ha van, vigyétek magatokkal a pajzs poweruppot is - ugyanis az is megmarad pályák között.).

Verdikt: a grafika, a zene, az alapötlet, a játék irányítása - minden pofás. Kettő dologba lehet belekötni, az egyik, hogy a játék igencsak CPU / GPU igényes, szóval gyengébb gépeken előfordulhat szaggatás. A másik pedig az appon belüli vásárlás, ami nincs. A fejlesztő csapat országa ugyanis nem támogatott a Play Store-ban, így nem tudnak fizetős alkalmazást feltenni (mellékesen jegyzem meg, kis hazánk sem támogatott ilyen szempontból). Ezért mindenféle csalafintaság van, ide klikkelsz, ezt telepíted, azt telepíted a prémium verzió unlockolásáért... ami kínos, leginkább. Én nem is unlockoltam. Egy pikkelynyi kétséggel a szívemben, de megadom rá az ötcsillagot.

[ google play ]

Röviden, tömören: aki android 4.0 (és felette) keres fasza, nagy tudású, könnyen kezelhető fájlkezelő alkalmazást, ami ráadásul még a Holo desgin elveknek is megfelel... az most szépen próbálja ki a Solid Explorert. Nem túl csicsás, de nagyon szép kezelőfelület, döbbenetesen jól kezelhető minden funkció, a két paneles (a'la Total Commander) felület tök jól használható, tud wifin keresztül FTP elérést, szóval cunci a négyezeten.

Hirtelen negatívum nem is jut eszembe, szóval szerintem ide írok is egy verdiktet: ötcsillag, deino approves. Carry on, soldier!

[ google play ]

Olyan app már van vagy ezer, ami a budapesti éjszaka kulturális programjaival igyekszik megismertetni minket. A Locato is ezen a vizeken evez, de sokkal inkább használható kocsmakereső alkalmazásnak. Bizony. Tud szűrni árakra, adott piafajtákra, van-e wifi, csocsó, biliárd, dohányzási lehetőség... kemény. Azért helyet kaptak benne az események is, de külön tetszik a kiemelt italakciók rész is, ahol pénztárcabarát alkoholizálásra csábítanak minket kozeli heineken, kibelezett kőbányai üvegében...

Verdikt: sallangmentes, célratörő alkalmazás, fasza - bár erősen iOS beütésű - dizánnyal, jó képességekkel és ügyes tervezéssel. Párszor már előkaptuk, de még sose találtunk vele új kedvenc helyet. A design és interfész iOS port hangulata miatt nem mertem rá ötcsillagot adni, de képzeljetek oda nyugodtan egy négy és felediket mondjuk.

[ google play ]