Ez a játék szinte sikít egy jó LSD tripért. Villódzó fények, megnyugtató, ambient zene, egy fénylő polipot irányítunk a víz alatt - a játék célja pedig, hogy minél több fénylő guppit szabadítsunk ki, valamint a lehető legkevesebb sérüléssel ússzunk meg minden pályát.

A fenti videóból nagyjából látszik a lényeg, de a játékmenet azért kicsit fura, szóval erre azért áldozok még pár mondatot. A Lightopus legfőbb mozgatórugója, hogy a kis polipkánkkal úszunk mindenféle színes vizekben: vannak furcsa, radioaktív sejtnek látszó akadályok, amikről lepattogunk, a kis világító dögöt behúzó, majd kiköpő örvények, továbbá sárga, narancssárga, piros labdákat csapkodhatunk szét a csápjainkkal, amikből ezáltal kis, fénylő halacskákat szabadítunk ki, ezek pedig hálából követni fogják a mi polipunkat. Mondom, az egész tiszta LSD trip.

A fényes halak (guppik) nem csak esztétikai funkciót töltenek be: egy idő után egész tisztességes halraj fog utánunk jönni, ami kelleni is fog, ugyanis - behaltok - a halak töltik be a fegyver szerepét. A minket hálából követő fluoreszkáló halraj ugyanis minden ellenséget (ami csak az útjába kerül) sebez, ezért nekünk érdemes mindig úgy manőverezni, hogy a kopoltyús hadsereg telibe kapja a leginkább mindenféle amőbára meg furcsa, mikroszkóp alatt látható vírusokra emlékeztető ellenségeket.

Ha egy adott pályán elég halat gyűjtöttünk, mindig megjelenik egy boss, akit irgalmatlanul le kell somni - ez többnyire nem olyan hardcore feladat, okosan kell manőverezni, ennyi. Ráadásul a játék mutatja, hogy hány guppink van, és azt is, hogy mennyinél érkezik a ronda főszörny, így fel lehet tankolni valami fasza powerup bogyót pont a megjelenése előtt, hogy könnyebb legyen a polipunk élete.

A halrajjal való gyakás, meg úgy általában a pikkelyes horda mozgása, animációja, kivitelezése elég raj. Valamint elég újszerű ahhoz, hogy lehessen szeretni. A mindenféle powerup bogyók mellett össze kell szedni minden pályán három... hát, valamiféle csillagot, ami majd a pontszámunkba beszámít. Érdekes, hogy a pályák között nem töltődik újra szegény csápos polipkánk élete, így érdemes minden pályáról csak hibátlanul tovább indulni (sőt, ha van, vigyétek magatokkal a pajzs poweruppot is - ugyanis az is megmarad pályák között.).

Verdikt: a grafika, a zene, az alapötlet, a játék irányítása - minden pofás. Kettő dologba lehet belekötni, az egyik, hogy a játék igencsak CPU / GPU igényes, szóval gyengébb gépeken előfordulhat szaggatás. A másik pedig az appon belüli vásárlás, ami nincs. A fejlesztő csapat országa ugyanis nem támogatott a Play Store-ban, így nem tudnak fizetős alkalmazást feltenni (mellékesen jegyzem meg, kis hazánk sem támogatott ilyen szempontból). Ezért mindenféle csalafintaság van, ide klikkelsz, ezt telepíted, azt telepíted a prémium verzió unlockolásáért... ami kínos, leginkább. Én nem is unlockoltam. Egy pikkelynyi kétséggel a szívemben, de megadom rá az ötcsillagot.

[ google play ]