Az eszméletlenül ergya nevű Smthngs (magyarosan szmthngzz - somethings lenne, nyilván) egy to-do list alkalmazás, méghozzá a faszábbik fajtából: a Holo design irányvonalaknak megfelelő grafika, kellő részletességgel kezel minden fajta bejegyzést (visszatérő feladatok, egyszeri cuccok, ilyen-olyan határidők), betonkeményen szinkel a gmail fiókunkkal, szinte hibátlan.

Azért szinte, mert engem sajnos még ez az alkalmazás sem tudott rávenni a to-do list életvitelszerű használatára, leginkább a kicsit túlbonyolított beállítások miatt. Könnyen el lehet veszni a dolgok közt, hogy akkor ezt most mire is állítsd, az ilyen appoknál meg nem sok kedve van próbálkozni az embernek: fel akarom vésni a teendőt, oszt csókolom. Úgyhogy emiatt lehúztam a végső verdiktben egy csillaggal, de aki szereti az ilyen appokat (és még nem talált rá a messiásra) az adjon neki nyugodtan egy esélyt.

[ google play ]

Ez a cikk döbbenetesen rövid lesz: a Markers egy fasza kis egycélú alkalmazás, ami tulajdonképpen a filctollak működését próbálja emulálni virtuális keretek közt, elég nagy sikerrel. Mobilon - hacsak nincs eszméletlenül tehetséges ujjbegyetek - inkább csak firkálásra jó, mint tényleges művészi alkotásra, de péel nekem nagyon jó lesz majd arra, hogy instagram képekre firkáljak mindenféle baromságot. Lásd középső kép.

Interfész csillagos ötös, minden kézre áll, minden egyértelmű, a menügombot lenyomva eltűnik a sallang, és full képernyőn rajzolhatunk - pacsi. Az egy darab csillagot a színek kezelésén vesztette el, valamint azon, hogy csak full képernyőben exportál (külön appal kell croppolni). Ja, meg csak egy lépést lehet visszázni. Ezek apró picit dolgok, de együtt azért kijön belőlük egy csillagnyi mínusz.

ui.: táblán - tábla hiányában - nem próbáltam, de ott nyilván sokkal baróbb élmény.

[ google play ]

Az eddigi legjobban kivitelezett reflexjáték, amit csak láttam: stílusos, fekete fehér 8-bit grafika, döbbenetesen folyékony, igényes, kidolgozott animációk, minden apró részletre odafigyelve. De tényleg, az ember csak nézi a több tucat különbözően leanimált cowboy halált (külön megtekinthetőek az egyik menüpont alatt), a cél tévesztett lövések egy pixeles lyuka felett alig láthatóan szivárgó füstcsíkot, az igényesen összerakott tehenész legényeket, a minden részletre kiterjedő gondosságot, amivel a játék készült.

...Akkor mégis mi a gond, hol van a prérikutya elásva, mitől maradt szigorú a szerkesztő szakértő szívvel osztályozó keze, amivel csak három (sheriff)csillagot biggyeszt a Ready, Steady, Bang! neve mellé? Elmondom, csak előbb bekoccintok egy whiskey-t gyorsan - a lovamnak meg egy vödör zabot, Joe!

A játékmenet ugyanis olyan sivár, hogy szinte látja az ember a lelki szemei előtt megjelenni a forró, tüzes sivatagot - oázis sehol. A single player annyiból áll, hogy kapunk (egyre gyorsabb) cowboyokat, szépen szembeállunk velük a képzeletbeli város virtuális főterén, egy gépi hang pedig bemondja: Ready... Steady... BANG! Amikor a elhangzik a beng, nekünk jól rá kell csapni a képernyőre, és ha előbb "lőttünk", mint a gépi ellen, akkor mi kapunk egy pontot, ha meg nem, akkor az ellenfél.

A kimúlást kísérő látványos animációk egy darabig szórakoztatnak, a párbaj addig megy, amíg valaki el nem ér öt pontot: ha mi nyerünk, hurrá, jöhet a következő (erősebb) legény a gáton, ha meg nem, lehet újra próbálkozni. Ha a beng előtt lövünk, akkor meg a szegény játékosunk remegő térdekkel várja a biztos halált... és ennyi. Ez volt a single player mód.

Verdikt: A multit nem próbáltam, de nem tudom, mennyit dob a dolgon. Egy survival mód, bármilyen higshscore lista vagy valami még azért lazán belefért volna, mert ezt nagyjából 10 perc alatt meg lehet unni. Nagyon nagy kár érte, mert amúgy zseniál az egész játék, de így nem adhatok érte ennél többet. Mindegy, veszem a kalapom, és szomorú szívvel ügetek el a naplementébe.

[ google play ]

Az NCSoft furcsa nevű játéka egy döbbenetesen fluid, látványos, könnyen kezelhető lövöldözős platformer. A sztori szerint főhősünk, a 83113-as "egység" direkt arra lett kitenyésztve, hogy véget vessen a rettentő robotok rémuralmának, akik jó alaposan elnyomják az őshonos fajt.

Ebben nem kicsit segítségére lesz, hogy az átlagosnál több keze van, ráadásul mindegyikben stukker, keményen. Hála Shivának se a célzással, se a lövöldözéssel nem nagyon kell törődni, ha ellent lát a képernyőn, akkor Belle (a lila színű helyi terminátor, aka a főhős) magától osztja a robotok szeme közé a plazmát, csak akkor kell belenyúlni, ha valami speckót szeretnénk (bomba, nagyobb lövés), vagy másfelé akarunk menni, meg akarunk állni, stb. Ezekre a képernyő megfelelő felére való tappolással, vagy egy swipe mozdulattal van lehetőség, a játék ki is fejt mindent nekünk a tutorialban, elég könnyen megjegyezhető, hovatovább nagyon kézreálló az irányítás.

A grafika pofás, bár ez életünkre törő robotok kicsit jellegtelenek, arctalanok. A zene és a hangeffektek viszont nagyon adják - erősen remélem, hogy a játék fejlesztői valamilyen formában elérhetővé teszik majd a soundtracket, valami mocskosul jó kis aláfestő zenékre lehet vasforgácsot aprítani az életünkre törő rosszarcúakból.

A játék talán egyetlen negatívuma, hogy mocskosul, embertelenül, hihetetlenül nehéz összekaparni egyik-másik pályát maximumra. Egyrészről minden pályán el van rejtve valami szpesül ájtem, amit ha a kíváncsi kalandorunk képes a markába kaparintani, akkor megkapjuk az "Explorer", vagyis a felfedező badget. Ha pedig minden minket megaprítani vágyó mikrobit ízzé-porrá zúztunk az adott pálya során, akkor miénk a "Warrior", vagyis a harcos badge. Emellett pedig a pontszám tekintetében szerezhetünk egy-kettő-három csillagot. Ez utóbbi pedig egynémely pályán annyira köcsögmód nehéz, hogy az hihetetlen. A pályákon magukon könnyű végigjutni, de a háromcsillag, sőt, néha már a kettő is elég komoly nehézséget okoz.

Verdikt: ez a játék lazán viszi az ötcsillagot. Komoly játékmenet, faszányos, képregényes átvezető animációk - külön puszi az Oroszlánkirály kikacsintásért a főcímben! - erős grafika, még erősebb zene... ha a nehézséget övező igen enyhe, szinte nem is létező frusztrációt nem nézzük, akkor ez bizony az iskolapéldája az ötcsillagos játéknak. Mindezt full ingyen. Szinte rosszul érzem magam, hogy nem fizettem érte. Komolyan.

[ google play ]

Bumm, persze valójában egy fasza kis reklám, a már megszokott Nexus Ninjákkal. A zene is nagyon adja!

Hajjaj, de sok minden történt ám a Gépek Lázadás a háza táján, mióta legutóbb jelentkeztem! Egyrészről lett egy sokak által hiányolt harmadik hang az eddigi speed és deino mellett, méghozzá (a képen bal oldalt, kék pólóban) látható kaloczit személyében. Ezt megünnepelendő volt Gépek Lázadása szerkesztőségi buli, aminek eseményeit - valamint frissensült szerkesztő társunk bemutatkozását a vállalhatatlan 18. (különki)adásban követhetitek nyomon. Csak erős idegzetűeknek!

Volt egy kissé eseménytelenebb 19. adásunk, egy megfeledkezett jubileumi 20. adás, majd a jubileumot atomkeményen, izomból, ordenáré, alpári módon pótoló 21. (majdnem élő) adás. Atyaég, az kegyetlen csúnya volt!

Van még egy Google I/O ömlengős múlthét előtti, valamint egy kurrens, eheti, huszonhármas részünk. Igazából nem ígérem, hogy rendszeresen fogom ide posztolgatni az adásokat, mert nem tudom, mennyi értelme van (aki hallgatja, az eddig is hallgatta szerintem - aki meg eddig nem...), de egy-egy ilyen összefoglaló posztot néha benyögök.

Ugyanitt: hallgatóknak érdemesebb követni a Gépek Lázadása facebook oldalát, egyrészről mert ott nagyon örülünk nektek, másrészről mert jellemzően ide kerülnek ki infók arról, hogy épp mikor rögzítettünk, mikor várható adás, vagy épp kinek a felmenőit kell szidni, ha nincs felvétel. Deino out.

ui.: ha csak egy adást próbáltok be, az legyen a 18-21 párosból valamelyik. Akkor már hadd fájjon. Azt hiszed viccelek, de nem.