Oldjuk kicsit a hatefő morgós hangulatát: gondolom mindenki játszott, vagy legalább látott már valakit Activity-t játszani. A kedvenc részem nekem mindig is a rajzolós volt, és a Draw Something! jó érzékkel erre a műfajra vetődik rá. Hibátlan megvalósítás, tökéletes játékmenet, ráadásul ingyé - cserébe kicsit bámulni kell a reklámokat. Az app bődületesen népszerű, robbanásszerű hirtelenséggel terjedt el: rövid idő alatt 10 milliós letöltést generált android és iOS platformon.

A lényeg, dióhéjban. Keresünk egy másik játékost, aki nem ellenfél, hanem bajtárs jeligével van: ugye minél több feladatot sikerül kitalálni / kitaláltani a másikkal, annál több "aranyat" kapunk. Ez utóbbinak mondjuk marhára semmi jelentősége, színpakkokat lehet belőle venni, ha akarunk. Ennek a másik játékosnak fogunk mi rajzolni, és vice versa.

Ha mi rajzolunk, akkor választanunk kell három különböző nehézségű feladványból. Minél nehezebb, annál több az arany. Ha választottunk, már állhatunk is neki kiélni művészi hajlamainkat. A rajzfelület pofásan kezelhető, semmi panasz nincs rá, mocskosul eltalálták. Ha kész vagyunk, beküldjük, aztán lehet imádkozni, hogy a másik kitalálja a förmedvényünket.

Ha nekünk rajzolnak, az se sokkal kevésbé vicces: nem csak magát a kész rajzot látjuk ugyanis, hanem mintha videó lenne, látjuk, ahogy nulláról rajzolja végig a nagy művet a másik. Kapunk 10 betűt, abból kell kitalálni a változó hosszúságú feladványokat, csókolom. Ha nem sikerül, akkor passz: aranyat se kapunk, meg megszakad a "streak" is. Ja, arról nem beszéltem, mert jelentősége nem sok van annak se, de a játék jegyzi, hogy hány hibátlan fordulónk volt. Nekem a rekord 41 hibátlan kitalálás egy random ellenféllel, hogy aztán elbukjunk egy teljesen primitív feladványon (peanut).

Facebookos ismerősöket lehet bevonzani rá, és tudom ajánlani mindenkinek, mert embertelenül fasza szórakozás. Teljesen jogos az ötcsillag, emelem kalapom a fejlesztők előtt, hibátlan megvalósítás. Kevés élvezetesebb androidos játék jut hirtelen eszembe, és egyik se ennyire social.

[market link]

(Az előző Instagram hírnél ünnepélyesen megfogadtam, hogy addig már tényleg nem írunk róla egy betűt se, amíg ki nem jön az app. Gondolom senkit nem lep meg, hogy gerinctelen szélhámos módjára egy héten belül sikerült mégis szembeköpni saját magam, de csak és kizárólag miattatok! A nép érdekében, közszolgálati jeligével tehát, hellómi?)

Az van, hogy az Instagram android verziója már annyira itt van a pofánkban szinte, hogy elő lehet rá jelentkezni. Bizony, ha te akarsz az első droidos lenni, aki rózsaszín filterrel csapatja fészbúkra a friss, gőzölgő sztárbakszos kávéját, akkor feltétlen regelj be a mélcímeddel ezen az oldalon, hogy a fejlesztők egyből szólhassanak, ha elérhető az app. Nagyjából enyi.

Nehéz helyzetben vagyok a Mérges Madarak új epizódjával: egyrészről a gravitációs játszadozás, az új játékelemek és a régi madarak átdizányolása hozott annyi újdonságot, hogy ne írjam le egy legyintéssel a játékot, ráncolva az orrom, hogy rókabőr. Másrészről meg most járok a második pályapakkban, és érzem, hogy ezt is meg fogom unni, mint az alapjátékot, méghozzá hamar.

Végül nem volt pofám lehúzni a játékot csak ezért, szóval ötcsillag lett a vége. A grafika jópofa továbbra is, a madárkáink új dizánya nagyon adja, de a hangok még sokkal jobbak lettek. A fagyimadár és a régi sárga madár hangeffektjei mocskos telitalálatok, a robbanások hangja is cool nagyon. A pályák alaposan ki lettek dolgozva, mind grafikailag, mind játékmenet terén. Ami kevésbé tetszett, hogy egyszer-kétszer inkább próbálkozásra épül a háromcsillag, mint tényleges tudásra. Látod, mit kéne meglőni, de mégse mindig sikerül.

Kezdetben húztam a számat, hogy mutatják az ellövendő madár ívét, de aztán kénytelen voltam rájönni, hogy közel sem akkora táp ez, mint gondoltam: a későbbi pályákon már semmire se jó, mivel csak az ív elejét mutatja a dolog, én meg lőttem már meg malacot úgy is, hogy előtte két kört leírt a bolygó körül a madár orbitális pályán.

Ez egyébként érdekesen működik: a pályákon egyértelműen jelölve vannak a gravitációs mezők, amik befolyásolják a madarak röppályáját. Ez érdekes ízt ad a játékmenetnek, meg ez variálja át a legjobban az alapjátékhoz képest a Space-t, de néha inkább idegesítő volt a használata, mint jó. Az meg pláne csúnya, amikor látod, hogy egy lövésből meg lehetne a pálya, de arra nem tudod ellőni a madarat, mert beleakad az alattad levő bolygóba / meteorba, amibe bele van állítva a csúzlid...

Verdikt: picit keserű szájízzel, de kiosztom az ötcsillagot, mert megérdemli a játék. Sokkal jobb, mint ahogy azt a kritika sejteti, csak valahogy inkább a "papercut" élmények maradtak meg belőle. Pedig indítás után merülésig játszottam vele, úgyhogy valamit nyilván jól csináltak a finnek. Sikerült megújulnia a Roviós srácoknak - egyelőre. De roppant kíváncsi leszek, mi lesz a következő nagy dobásuk.

[market link]

ui: a Space Invaders és Mario easter egg pályák zseniálisak, duplán!

A Cut The Rope (Év Játéka 2011) tagadhatatlanul az egyik legnépszerűbb játék mobilon, most pedig végre androidon is elérhető a remek gáme folytatása (kiegészítője?), az Experiments. Az új etap 125 pályát és számtalan örömteli percet biztosít majd a vásárlóknak, kemény egy dollárt kell otthagyni a cuki szörny új kalandjaiért a Play Store-ban.

Tízezer volttal sütik meg az alumíniumot, kábé mintha belecsapna egy villám. Állítólag ötször erősebb, mint az űrrepüléshez használt alumínium, háromszor erősebb, mint a rozsdamentes acél. Kemény. Érdekes, hogy a One S kapja ezt a burkolatot, nem pedig a csúcsmodell, a One X.

Nem, nem instagram klón. Csak egy jópofa kamera app. Két ikon van, egy a beállításoknak, egy az "appnak". Azért idézőjel, mert igazából az app az nem app. Rányomsz az ikonra, az meg a beállításoknak megfelelően egyből lövi a képet, szarakodás, beállítás nélkül. Igaz, nekem nem igazán sikerült vele normális képet csinálnom, de lehet én voltam a béna. Az elv mindenesetre jó, a megvalósítás meg közepes.

[market link]