Nehéz helyzetben vagyok az X-Formula írásakor. Maga a játék egészen élvezhető, tök pofás grafikával rendelkezik, viszont apró és kevésbé apró hibák tömkelegén olyan szinten csúszik el, mint a Deutsch Tamás a twitterrel. A fenti, négyes darab csillagot tartalmazó ítélet hosszas fejtörés után született, méghozzá úgy, hogy úgy döntöttem, pusztán a játékot és szigorú értelemben véve a játékélményt nézem - a hibákat meg leírom külön a cikkben.
Az Extreme Formula egy futurisztikus, arcade autóversenyes játék, kifejezetten szép grafikával, egész jó hangokkal. De tényleg, az autók szépek, a nitrók effektjei pofásak, a pályák jól ki vannak dolgozva, minden kicsit túl sci-fi, de ez teljesen belefér a játék stílusába. A játékmenet a következőképpen alakul: a karrier mód elején szépen választunk egy kocsit, aztán mehetünk is versenyezni. Minden verseny megnyeréséért jár pénz és valami, amit a játék TP-nek nevez, leginkább tapasztalati pontnak tudható be. A pénzből meg mindenféle új kocsikat, vagy a meglevő kocsihoz új tuning alkatrészeket lehet venni, ahogy az a műfajban megszokott. A következő verseny unlockolásához nem kell feltétlenül nyerni, általában már a második, néha a harmadik hely elérése is elég. Persze ilyenkor kevesebb a pénz, de hát ilyen ez a popszakma. Egyébként a karrier mód aktuális szintjén bármelyik futamot bármikor újranyomhatjuk, szóval ha megakadunk valahol, érdemes nyomni inkább a többi versenyt, hátha egy új alkatrész megszerzése után már sikerül lenyomni az ellent.
Van többfajta játékmód is, nem játszottam még eleget ahhoz, hogy mindet kipróbáljam, de eddig találkoztam klasszikus versennyel, időmérővel, csapatversennyel, egy olyannal, ahol az utolsó játékos X. másodpercenként kiesett a versenyből, de biztos van még több. A mezőny enyhén szólva is kihívást jelent, arany fokozatra megnyerni egy-egy pályát nem egyszerű. Leginkább az idióta powerupok miatt: a pályán felett néhol vannak lebegő, kék elektróbizbaszgolyók, amikhez ha túl közel mész el, rád küldenek egy emberes adag áramot, amikor a gép totál lelassul, és itt még a nitró se segít rajtad. Szerencsére azonban általában még a kék bizbaszok előtt szokott lenni egy szintén kék S betű, ami egy másik powerupot, a shieldet jelöl. Ennek jótékony hatása, hogy egy ilyen elektromos csapást képes hárítani. Ami már kevésbé jó hír, hogy hárítás után puff, el is tűnik.
Márpedig nem a kék elektróbizbaszgolyók a legidegesítőbbek a játékban, sajnos. Sokkal idegesítőbb a lebegő radioaktív veszélyre figyelmeztető jel, ami szintén powerup, csak hát milyen. Ha abban a kétes szerencsében van részed, hogy beleszáguldasz egy ilyenbe, akkor a játék szépen bemondja, hogy "Self-destruct system activated", vagyis önmegsemmisítés aktiválva, és utána 2-3 másodperccel szépen felrobbanunk. Nem jöttem rá, hogy mi a halállal lehetne ezt kivédeni / kikapcsolni, mármint leszámítva azt, hogy kikerülöd. Ami nem mindig egyszerű ilyen nyaktörő sebességnél.
Apropó sebesség. A játékban nagyjából három sebességi fokozat van: nitró nélkül ugyanis szinte állunk, mint a közmondásos hímtag a lakodalomban. De tényleg, egyszerűen röhej, hogy mennyire kínosan lassú az autó nitró nélkül. Szerencsére nitróból egyből két fajtát is kezel a gép. A naracssárga csíkot igazából indulás után 2 másodperccel már sikeresen lehet aktiválni, ilyenkor a kocsi meglódul, és ami igazán érdekes, hogy ez a fajta nitró nem fogy el, hanem tovább töltődik. Amennyire meg tudtam állapítani, a dolog a megtett út / sebesség függvénye, ha ütközünk valamivel, akkor meg csökken egy szépet. Egy idő után viszont le kell kapcsolni a dolgot, mert a gép közli, hogy "Overheat", vagyis túlmelegedett - és ha nem állunk le, lazán felrobbanunk. Erre az Overheatre amúgy megoldást jelent, ha sikerül elkapni egy hópihe formájú powerupot, ami lehűti a kocsit nullára.
A második fajta nitró hyperdrive névre hallgat, ezt nem tudjuk akármikor ellőni, csak ha teljesen megtelt a zöld csík a képernyő jobb oldalán. Elég érdekes élmény, amikor az ember először taperol rá a hyperdrive gombra, ugyanis a kocsi kipakol egy böhöm nagy sugárhajtóművet, és olyan szintű gyorsulásba kezd, hogy az ember ösztönösen elkezd pánikolni. Ezzel legtöbbször az szokott lenni a gond, hogy a hyperdrive benyomásától számított 10-12 másodpercen belül rendszeresen bele szoktam futni egy robbantó powerupba, vagy egy elektromos szarba, ami kissé megöli az élményt.
Szóval, a fentiek egy egészen jó játék képét rajzolják ki, igaz? Akkor hol a gond? Hát, a gond ott van, hogy a játék néha böszme módon nehézre sikerül, és nem azért mert az ellenfelek olyan jók, hanem mert két darab beszopott self-destruct alatt akkora lemaradásnak leszel kevésbé boldog tulaja, hogy az életben nem hozod be. Az irányítás is problémás kissé, és itt nem arra gondolok elsősorban, hogy csak döntögetéssel lehet irányítani a játékot, ezt még elviselném, ha működne. De nem működik.
Szerintem röhej, hogy nitró nélkül nehezebb irányítani a kocsit, mint nitróval. A legjobban hyperdrive alatt lehet irányítani a kocsit, az meg úgy 30 másodpercenként töltődik újra, do the math. Sokkal élvezhetőbb lenne a game, ha a kisebb nitrót kivették volna a játékból, és inkább az a sebesség lenne az alapsebessége a kocsinak, a hyperdrive meg a normál nitró lenne. A gombok néha rohadtul nem esnek kézre, a féket pl. soha nem fogod használni, mert annyira debil helyen van. A játék szenved továbbá a szokásos iOS átirat szindrómában, miszerint a vissza gomb nem csinál semmit, ha pedig a home gombbal elindulnál multitaszkolni, a játék kilép a francba. Játszol vagy multitaszk, válassz. Ó, és még valami. Én még ennyit loadingolni játékot nem láttam: loading a kezdésnél, utána bejön egy animáció, utána megint loading. Előbbi olyan 20-25 másodperc, utóbbi is van legalább 15. Közben van lehetőséget nyomni kettőt, egyet az animáció lelövésére, egyet meg a "Touch to continue" feliratú, halál felesleges gombra. A játék közben töltés már kevésbé vészes, de valamelyik fejlesztőnek eltörném a kezét a menürendszer miatt, az is fix. Merő borzalom megkeresni valami beállítást, venni egy alkatrészt, vagy egyáltalán bármit megtalálni benne. De tényleg. És a csúcs: a játék maga 49 mega helyet igényel install után, amit nemhogy nem az SD kártyára tölt le alapból, hanem még csak nem is mozgatható át az SD kártyára. What. The. Fuck.
Verdikt: magára a játékra ki merek osztani egy 4 csillagot, de néha indítás után pár perccel annyira felhúzom magam, hogy egyből ki is lépek. Tényleg apró dolgokon csúzik el, de akkorát, hogy a falak is beleremegnek. Igazából érdemes leszedni (ha van elég helyed, és elég erős hozzá a telód) és kipróbálni. Ha nem cseszed fel magad olyan könnyen, mint én, akkor még talán nagy kedvenc is lehet belőle.
