Vérszomjas mutánsok, villódzó fények, pöpec fegyverek, baljós árnyak és mocskosul gyönyörű grafika. Röviden, tömören ennyi is lenne a Dead Space. Az EA Games tette le ezt a csodát az asztalra, és meg kell mondjam, roppant elégedett vagyok a játékkal.
A game műfaját tekintve TPS, stílusát tekintve meg sci-fi-horror-mészárlás. Nem túl mélyenszántó pécégémer pályafutásomból fakadóan csuklóból csupán egyetlen játékhoz tudom hasonlítani, de ahhoz nagyon: F.E.A.R. Ugyanaz a tahó, "hozzuk rá a szaporát a játékosra hangulat" lengi be az egész játékot, mint amivel ott találkoztam. Az életünkre törő monszterek nem valami okosak, de nagyon jól értenek ahhoz, hogy a legváratlanabb pillanatban essenek a nyakunkba, a legváratlanabb helyekről.
Mindenhol hullák és vérfoltok, ki-kihagyó áramforrások, síri csend és hullaszag. A zene is nagyon rájátszik a paráztatásra, ráadásul néha direkt feljebb csavarják a tempót, aztán valami átsuhan a képernyőn, te meg csak pislogsz, hogy ezt most jól láttad-e.
Natúr is előfordul néha, hogy pár rosszarcú földönkívüli az életedre tör, de azok általában nincsenek sokan, és némi higgadtsággal könnyen leküzdhetőek. Viszont amikor belépsz egy szobába, és egy kellemesen hűvös női hang közli veled, hogy "Lockdown protocol initiated", hallod, ahogy a rendszer automatikusan rádzárja az összes ajtót, minden fény vörösre változik, és végül berobban a lockdownt jelző sziréna kegyetlen üvöltése, majd a szélrózsa minden irányából elkezdenek özönleni feléd a szörnyek, ott azért kicsit elönti az embert a para.
Ennél még paráztatósabb némelyik jelenet, amikor emberünk elkezd hallucinálni. Kifejezetten köcsög megoldások vannak, az első ilyen esemény annyira meglepett, hogy gyakorlatilag kilőttem a fél tárat egy hallucinációra, utána meg két ajtóval arrébb majdnem felaprítottak a már igazi szörnyek, mert kifogytam a skulóból. Amikor már fel vagy készülve, hogy "háhá, ezt most tuti csak képzeli a karakter", általában még akkor is beszopod az egész szitut. Elég idegesítő és para-faktor növelő játékelem, de annyira, hogy nehéz eldönteni, hogy most gratulálni kéne a kedves fejlesztőnek, vagy jól pofán verni.
A hetedik fejezetnél járok, és eddig kőkeményen öt fajta szörnnyel, és egy "főszörnnyel" találkoztam. Szóval nincs belőlük kifejezetten sok fajta, viszont annál rondábbak. Minden szörny kapott egy különleges támadást, van amelyiket nyugodtan közel engedhetjük magunkhoz, hogy inkább közelharcban gyakjuk le, és van amelyiket jobb kilőni minél hamarabb, mert ha túl közel engedjük magunkhoz, egész egyszerűen ránk robban. A "kedvecem" talán a leginkább egy alien-csecsemőre hasonlító valami: a hátából kígyószerű csápok állnak ki, amivel alapjáraton messziről lövöldöz minket, ha meg túl közel engedjük magunkhoz, az arcunkba ugrik, és megpróbál megfojtani. Kedves ugye? Említettem, hogy a plafonon is tud közelekedni? Nem? Pedig így van.
Viszont az tény, hogy ez a szörny kapta a legjobb közelharci kivégzést, és pont. Ha a nyakunkba mászik, akkor felvillan egy gomb, amit tapicskolni kell, mint a veszett fene, mert különben ott pusztulunk meg. Ha jól tapicskoltunk, akkor a karakter levakarja magáról a dögöt, egy jól irányzott suhintással levágjuk a csápokat, aztán egy NB-1-es kapust megszégyenítő rúgással küldjük át a túlvilágra E.T. kevésbé barátságos rokonát. Amikor ez először megláttam, nem hittem el. Zseniális.
Fegyverünk nem sok van (nekem eddig 3 fajta lövésre alkalmas eszköz, meg az első pályán hozzánk vágott közelharci fegyver, a plazmafűrész.), de legalább nagyon kevés hozzá a lőszer. Nyilván kevésbé lenne para a játék, ha minden sarkon kapnánk rakétavetőt meg gépágyút, de ha már mindenféle gyilkolásra csak minimálisan alkalmas cuccot kapunk, legalább lőszer teremhetne bele kicsit gyakrabban. Ha kifogyunk a skulóból, azért akkor sincs túlságosan nagy para, mert a legtöbb szörnyet közelharcban is le lehet nyomni, de azért jobb érzés már a távolból megaprítani a rosszarcúakat, mint közvetlen közelről hadonászni, és kapkodni, mint egy őrült.
A grafika brutális. Pár éve még PC-n nem volt ilyen a játékok grafikája. Röhejesen szép. Hangok terén is jól áll a játék, az egyetlen negatívum a szememben, hogy a küldetéseket elvileg rádión kapjuk, meg van is némi párbeszéd a karakterünk meg a "többiek" között, de valahogy az egésznek se füle, se farka. Az elején nem igazán érteni, hogy mit miért is csinálunk, utána meg a nyakunkba szakad a zombi-invázió, onnan kezdve meg megyünk, és aprítunk mindent, ami mozog, a narráció meg már másodlagos.
Irányítás: hát, húzós pont. Ugye minden mobilos FPS/TPS legnagyobb baja, hogy a két hüvelyujjaddal kitakarod a kijelző felét, úgy meg nehéz célozni. Itt egész jól sikerült a rendszer, én nem éreztem különösebb gondot, de azért az okostelefonok még mindig nem erre vannak kitalálva. Legalábbis az én 3.7-hüvelykes drága Desire-öm tuti nem. Ha nem tudjuk merre kell menni, a lokátor névre keresztelt cuccos mindig megmutatja az utat, ez elég hasznos.
"Nagy ölelés"
Lehet gyűjtögetni pénzt, energia modulokat, meg lőszert. Ez utóbbi funkciója magától értetődik, előbbi kettőből meg mindenféle fejlesztéseket vehetünk magunknak: jobb páncélt, javíthatunk a fegyverek sebzésén, ilyenek. Én inkább a lőszerbefogadó képességet igyekszem maxolni a gépeken, hogy ne kelljen mindig centizni a skulóval, de még így is kifogyok néha.
Beszerzés: ez egy érdekes dolog. Az EA Games több nagynevű játékkal is képviselteti magát a Marketen (Worms, Need for Speed, FIFA), de ez a játékuk csak az EA Flexion Store nevű ocsmányságon keresztül szerezhető be. Ez számomra teljesen érthetetlen lépés, de ők tudják. Szerintem jobban járnának egy Marketes verzióval is, és különben is, shut up, and take my money!
Verdikt: a kissé suta irányítás ellenére is lazán ötcsillagos játék, remek szórakozást nyújt. A indításkor nagylelkűen figyelmeztet minket a Dead Space, hogy a maximális élményhez ajánlott a fülhallgató használata, és ezzel teljes mértékben egyet kell értsek. Az aksit meg persze eszi, mint az állat, de nem is vártam mást tőle.
