A napokban érkezett meg a Marketre a nagysikerű Reckless Racing utódja, ami mellett egy magára valamit is adó android blogger se mehet el szó nélkül. Még mi se. A fenti videón látszik a lényeg: benzinzabáló kocsik, drift orrvérzésig, a tempójuk halálos, ki az a Vin Diesel?
A játék grafikáját tekintve bizony nem érheti szó a tisztelt ház elejét: a Polarbit és a Pixelbite ezúttal is kitett magáért, a kasztni csillog-villog, a földutak porolnak, az aszfalton a nagyobb kanyarok közben húzzuk a csíkot a gumival, minden stimmel. A nagy elődhöz képest a pályák valahogy kevésbé egyediek, de ez nagyon szubjektív vélemény, és már-már szőrszálhasogatás részemről.
Az irányítás terén maradtak az első részből megismert koncepciónál: van döntögetős, van taperolós, ez utóbbiban szó szerint mindent át lehet állítani: érzékenység, hol legyen / mekkora legyen a gáz, fék, kanyar, akarsz-e automata gyorsulást, nyilacskával akarsz kanyarodni, vagy kormánykerékkel... Tisztességesen ki van nyalva a gamer hátsó fele, aki itt nem talál magának megfelelő módszert, az meg is érdemli.
Játékmenet terén történt a legnagyobb változás, konkrétan tiszta Need For Speed utánérzésem lett, de a jó értelemben. Minden verseny után kapunk némi zöldhasút, minél jobban teljesítettünk, annál többet - nyilván. A befolyt összegből lehet tuningolni a kocsit / venni új autókat. Amire szükség is lesz, mivel minden autó rendelkezik egy P.I. Range névre hallgató számmal, és ennek a számnak a függvényében nyílnak meg előttünk a pályák. Magasabb szám, nehezebb futam, nyilván.
Viszont, ami szopóroller: ha véletlenül túlhúzod a kocsit, akkor előfordulhat, hogy a régebbi futamokra nem engednek már be vele - mivel túl erős a gép. Én anno összekarmoltam egy-két óra alatt az alap pályán 50.000 dollárt, hogy megvehessem az egyik fasza gépet. Hát vásárlás után látom, hogy a következő 4-5 pályára fel se mehetek vele, mivel túl erős. Ha hallottatok valami nagy csattanást, akkor az a szopóálarc volt a fejemen.
Karrier módban egy-egy futam több különböző versenyből áll, ezekből eddig három fajtával találkoztam, gondolom több nem nagyon van: az első a klasszik verseny, van 2-3-4-x kör, annyi a dolgod, hogy te érj be elsőnek. A második a Hot Lap, ahol nem számít a helyezés, az nyer, aki a leggyorsabb kört hozza össze az adott pályán (rendszerint háromból). Az utolsó pedig a személyes kedvencem, az Elimination. Itt öt kör van, és minden kör végén kiesik az utolsó versenyző.
Árkád módban eddig kemény két próbát tettem, de ez nem is vonz annyira. Itt kapunk egy pályát, alánk tolnak egy kocsit, és nyerjük meg. A dolog nehézsége abban rejlik, hogy az adott kocsi nem mindig jó az adott terepre, de hát van ilyen. A Single Event mód elég érdekes hibrid, itt kapunk egy fix, megnyerendő futamot, de mi választjuk ki a kocsit, sőt, még a játékmódot is. Eddig még csak a karriert toltam igazán, de az nagyon tetszik.
A kocsik bütykölgetéséről és irányíthatóságáról: az, hogy a szivárvány minden színére befesthetjük a kocsit, és pimpebbnél pimpebb felniket rakhatunk a gépállatra, az egy dolog. De a motorház alatt végzett módosítások konkrétan érződnek az irányításon. Elkövettem azt a hibát, hogy az alap járgányba az első pár kör verseny után beszereltem egy nagyon durván erős motort, ami jó alaposan feltolta a végsebességet, meg a gyorsulást is. De mivel több pénzem nem volt, a handling maradt a gyárti értékeken.
A végeredményt persze ki lehet találni: a legkisebb kanyarban is úgy tolta ki a seggét az autó, mint egy rutinos diszkóribanc hat kör ingyen tequila után. De komolyan, egy erősebb ív előtt két-három másodperccel már fordítottam is be a kocsit: Helló, kilencven fok! Kilinccsel előre, ahogy a nagykönyvben meg van írva, hogy egyáltalán valahogy be tudjam venni a kanyart. Persze pár körrel később rápakoltam a kettővel erősebb gumikat, és utána már nem kellett memorizálnom minden kanyart a pályán. Úgyhogy a játék ellentmond a való életbeli tapasztalataimnak: egy jó gumi itt igenis sokat dob az élményen.
Egy szónak is száz a vége: remek játék, imádom. Az alapjátékhoz a nevén túl nem sok köze van, ugyanis nem féltek újítani - nagyon nem. Viszont az biztos, hogy sokkal tartósabb szórakozást fog nyújtani. Nyugodt lélekkel, valamint egy széles vigyorral az arcomon szórom ki rá az öt darab csillagot. Emelem kalapom, minden elismerésem a Polarbites és Pixelbite-os srácoké.
