A rootolás és az android ROMok világa kicsit ködös a legtöbb embernek, szóval úgy döntöttem írok egy kisebb útikalauzt, hogy mi micsoda, és mi merre hány lépés az ilyesmivel kapcsolatban.

Mi az a root? Mire jó?

Az android alapjáraton nem enged hozzányúlni jó pár dologhoz, főként biztonsági okokból: nem törölhetsz rendszer alkalmazásokat, nem módosíthatsz a rendszer futásához szükséges fájlokat, ilyesmi. A root jogosultság gyakorlatilag azt jelenti, kikapcsolod a biztonsági övet, és átveszed az irányítást. Ennek velejárója, hogy ha netán valamit elszúrsz, akkor csúnya nagy kalamajkát tudsz csinálni magadnak.

A root önmagában még nem változtat szinte semmit a telefonon. A szoftver teljesen ugyanaz marad, mint eddig, de tudsz telepíteni olyan appokat a marketről, amikhez root jogosultság kell: pl. a Root Explorer, aminek a segítségével törölni lehet olyan fájlokat, néha appokat is, amiket eddig az android nem engedett eltávolítani. Vagy a Titanium Backup, ami a telepített alkalmazásokat és a rendszer bizonyos beállításait menti el nekünk SD kártyára, hogy bármikor visszaállíthassuk.

Oké, eldöntöttem: rootolok

De hogyan? Ez a kérdés szokott lenni általában a buktató. Pedig inkább a miért kellene, hogy megállítson. Ha nem tudod pontosan, hogy miért is akarsz rootolni, akkor nem árt még tájékozódnod: lehet, hogy van lehetőség megoldani root mentesen. Pl. ha kevesled az alkalmazások telepítésére használható helyet, akkor érdemes megnézni, hogy nálad alkalmazható-e ez a trükk.

Szóval az aranyszabály. Mielőtt bármit csinálnál: olvasni, olvasni, olvasni! A Google a barátod, de akár Twitteren is érdemes lehet körbekérdezni, az esetek 97%-ban valaki, valahol már találkozott a problémáddal, és ha meg lehet oldani, hát valószínűleg meg is oldotta.

Szóval, visszatérve a "hogyan rootoljak?" kérdésre. Nincs univerzálisan jó válasz, ugyanis minden készüléken máshogy kell csinálni. A szerencsésebb telefonokhoz elég a Marketből leszedni egy appot, és egy klikkel rootol/unrootol a telefon, máshol meg azért mondjuk kicsit bonyolultabb a helyzet. A Desire esetében az unrevooked módszer a nyerő, én ez alapján az angol nyelvű leírás alapján csináltam.

Nagyon fontos bármilyen hasonló leírásnál, hogy olvassátok el végig, ha vannak kommentek, azokat is érdemes elolvasni, mert általában kiderül, mit szúrnak el a leggyakrabban. Ha valamit nem úgy csinálsz, mint ahogy a leírásban van, akkor ne nagyon csodálkozz, ha nem sikerült a művelet. Szóval olvasni, olvasni, olvasni, és ha van rá lehetőséged, akkor kérdezni előtte valakitől, aki már csinált ilyet.

A Recovery

A rootolás során általában települ valamilyen Recovery, leggyakrabban a ClockworkMod Recovery. Ez több dologra is jó, többek között a telefon egészének backupolására: az egész operációs rendszert, az összes telepített appot, beállítást, kontaktot, egyszóval mindent, ami a telefonon van, le tudunk menteni vele az SD kártyára. Gyakorlatilag leklónoz mindent, ami a rendszermemóriában van. És ez miért jó? Hogyha valami gebaszt csinálunk, vagy csak nem tetszik az új ROM, akkor öt-hét perc alatt lazán visszaállíthatunk szó szerint mindent a telepítést megelőző állapotra.

(A root után éppen ezért érdemes csinálni egy Backupot a telefonról még a gyári oprendszerrel, hogyha netán valami okból később szervízbe kéne vinni a telefont, vagy valami kontaktot / appot mégsem bakcupoltál volna akkor szükség esetén visszaállíthasd a gyári állapotokat.)

Szintén innen tudunk új ROMokat telepíteni. A ROMok általában egy 60-110 mega nagyságú zip fájl képében érkeznek, ezt felmásolod az SD kártyára, és onnan telepíthetőek recovery alól. Viszont most magáról a ROM jelenségről írok kicsit hosszabban.

A Custom ROMokról

Szóval, mit is takar ez pontosan? A ROM gyakorlatilag a telefon operációs rendszere. Ezeket a közösség fejleszti, a legtöbb esetben valaki, vagy valakik. Van, hogy az adott telefon a gyártótól nem kapott Froyo, vagy esetleg Gingerbread frissítést, vagy ha netán eleged van a HTC Sense-ből, rosszul vagy a Touchwiztől, akkor felrakhatsz egy szűz, natúr android ROMot. Olyat, ami a Nexus telefonokon is fut.

Itt viszont pláne igaz az, amit fent is írtam: OLVASNI, OLVASNI, OLVASNI. Van, hogy az adott ROM telepítéséhez valamilyen speciális feltétel kell (pl. a FAT32 mellett egy EXT3/4 partíció az SD kártyán, stb.), vagy valamilyen funkció nem műdködik benne. És a custom Romok aranyszabálya:

Csak a saját telefonodra írt ROMot tegyél fel!

De komolyan. Sokan írják, hogy a Nexus One és a HTC Desire szinte ugyanaz, de attól még nem csaphatod rá egy Desire-re a direkt Nexus One-ra írt ROMot, mert csúnya vége lesz. Nagyon.

Honnan szerezzek ROMot?

Több lehetőség is van, érdemes a megbízhatónak titulált helyekről, megbízhatónak ítélt fejlesztőktől beszerezni az ilyesmit. A CyanogenMod pl. nagyon gyors, híresen stabil ROMokat gyárt, az XDA-developers és a Modaco fórumára is általában csak minőségi cuccok kerülnek fel.

A custom ROMok gyönyörűsége és egyben legnagyobb rákfenéje, hogy hatvan millió fajtájuk létezik: a Desire kínálatot ismerem csak, szóval megpróbálom felsorolni röviden az abból létező fajtákat: rootolt stock android, rootolt stock HTC Sense, HTC Sense alapú, de módosított, HTC Sense HD alapú, Gingerbread ROM, MIUI ROM, és root nélküli gyári HTC Sense. És ezek még csak a fajták, ezekből mindegyikből van 4-5 különböző ROM legalább, mindegyik más-más erősséggel és gyengével. Érdemes rászánni egy délutánt a leírások, kommentek olvasgatására, hogy melyik felel meg a te igényeidnek a leginkább.

Nekem csak egy bajom van, hogy soha nincs elég hely az appoknak. Ilyenkor mit csináljak?

Ha a fent linkelt fél-megoldás nem tetszik, akkor telepíteni kell egy olyan ROMot, amiben elérhető az A2SD+ támogatás. A tradicionális A2SD ugye átteszi az alkalmazás egy részét az SD kártya FAT32 partíciójára, de az A2SD+ egészen máshogy működik. Röviden megpróbálom elmagyarázni, ez mit takar. Particionálni kell az SD kártyádat, hogy legyen rajta egy FAT32-es partíció (ezt látja a telefon SD kártyaként, ide kerülnek a fényképek, zenék, ilyesmi) és legyen mellette egy EXT3 vagy EXT4 partíció. Ez utóbbit az A2SD+ ROMok képesek belső memóriának kezelni.

Nekem most egy MIUI-AU 1.1.7 R2 van, (ez nem a legújabb, azt hiszem 1.1.22 a legújabb, ha minden igaz. Viszont stabil, gyors, minden megy rajta, amit akarok szóval... szóval minek frissítsek?). ez támogatja a már említett A2SD+ rendszert. Az SD kártyán van egy 512 megás EXT partíció, a többi maradt FAT32. Ezzel a configgal a ROM felrakása után volt kemény 480-490 mega "belső memóriám". Yummie. Most, hogy minden appot, amit eddig használtam feltettem rá, még mindig van 280 mega helyem. Több A2SD+ ROM is létezik, én speciel csak ezt próbáltam ki, mert ezzel maradéktalanul meg vagyok elégedve.

Kicsit még a CWM-ről

Szóval, oké a CWM jó backupra, és ROM telepítésre, de mire még? Egyrészről van itt egy nagyon szimpatikus funkció, az USB MASS SOTRAGE. Vagyis ha olyan durván elszúrod a telefont, hogy nem tud bebootolni sem, ráadásul még az SD kártyán sincs semmi más, amit telepíthetnél (nagyon amatőr hiba, de mindenki elköveti legalább egyszer) akkor így el tudod érni az SD kártya tartalmát, és fel tudsz rakni valami stabilabb, már kipróbált ROMot. Lehet itt még törölni a cache/dalvik cache tartalmát, plusz factory resetet is hajthatunk végre innen.

Végszó

Nagyon sok mindent kellett belesűrítenem ebbe a cikkbe, sok minden apróság kimaradt, de szerettem volna, ha ez konkrétumok helyett csak amolyan általános iránymutatás lenne a roothoz és a custom ROMokhoz, hogy tudjátok, mire kell odafigyelni. Szokás szerint a kommentek között várjuk a kérdéseket, hátha tudunk segíteni. (Vagy olvas minket valaki nálunk okosabb, és tud ő segíteni. Semmi sincs kizárva.)

(Akartam írni bővebben arról a ROMról, amit most én nyúzok, de az már egy másik cikk lesz, ez már így is túl hosszúra sikeredett.)